Frank Elemér – Gróf Széchenyi István Emlékérem

1958 szeptemberében ült először lovon, egy évre rá kezdett el versenyezni, és még abban az évben kijutott a londoni ifjúsági Eb-re, sőt csapatban hatodik helyet ért el. 1960-at nevezi meg élete legszebb évének, amikor az ifjúsági Eb-szereplése után ifiként megnyerte a felnőtt magyar bajnokságot a római olimpiáról hazaérkezett válogatott és a teljes magyar élmezőny előtt, valamint champion címet szerzett. Legkedvesebb lovai Marcella és Ifjúság. Vallja, hogy edzője, dr. Kollár Kornél segítsége nélkül nem ért volna el ilyen sikereket, az akkori Honvédot pedig minden idők legjobb klubcsapatának tartja. Szinte családként éltek együtt, és lovaikat maguk képezték ki a legmagasabb pályákig.

Miután testvére, Frank József, akit a kor legtehetségesebb díjugratójának tartottak, 1967-ben disszidált, Elemért kitették a Hidász utcai Honvéd lovardából, elvették útlevelét és kizárták az olimpiai keretből. Közel húsz év szünet után, egy új korban edzőként került vissza a hazai díjugratásba. Sikeres tanítványai közt kiemelhető Hatvani Lajos, Lengyel Róbert és a kivételes érzékű Nádházi Árpád, akik Hortobágy és Debrecen hírnevét öregbítették országos bajnoki csapat és egyéni érmeikkel. Hazai lovas életünk dicsőségére a mai napig aktívan tevékenykedik edzőként, versenybíróként, versenyrendezőként. Nagy örömére, hároméves unokája már lovagol.