World of Showjumping exkluzív: Olivier Philippaerts erre született

Kissé ügyetlenül indítottunk Olivier Philippaerts interjúalanyunkkal, eleinte nem igazán tudtuk, hogy ki kicsoda a két ikertestvér közül. De Olivier a legaranyosabb ugrólovas és teljesen normálisan oldotta meg ezt a zavarba ejtő helyzetet.

Kevesebb, mint két évtizednyi lovaglás, két póni EB és két ifjúsági EB után – az egyiken egyéniben aranyérmet szerzett 2010-ben, majd 2011-ben ifjúsági kategóriában, csapatversenyben aranyérmet nyert Comportaban. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Olivier a díjugrató társadalom egyik legnagyobb tehetsége. És ez nem meglepő, hisz édesapja, Ludo Philippaerts a világ egyik legjobb ugrólovasa.

Így amikor Olivier öt évesen először lóra ült, nem volt kétség a felöl, hogy ennek így kell történnie. „Eleinte a lovagláson kívül teniszeztem, fociztam és kosárlabdáztam,” – számol be Philippaerts. „Azonban eljött az idő, amikor döntenem kellet és tizenkét évesen elköteleződtem a díjugrató sport mellett, a többi sportot pedig elhagytam. Ma úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam akkor.”

Azonban ott voltak az iskolai elvárások is a díjugratás mellett – a kettőt együtt az elvárásoknak megfelelően végezni komoly feladatnak bizonyult, de Olivier rájött a megoldásra: „Tizennyolc éves korunkig én és ikertestvérem Nicola csúcssportolókat képző iskolába jártunk Belgiumban majd ezt követően édesapánkkal edzettünk otthon. Volt egy bizonyos számú iskolanapom, amit versenyzésre használhattam és így tudtam működtetni a két dolgot egymás mellett. Nagyon jó megoldásnak tűnt mindkettőnk számára; képesek voltunk összeegyeztetni a versenykarrierünket a hétköznapi iskolával – és elégedett vagyok, hogy ezt a megoldást választottuk.”

Olivier megpróbált versenyezni és tovább tanulni egyszerre – de fel kellett adnia; „pénzügyi területet választottam az egyetemen, de amikor kiutaztam Amerikába egy hónapra versenyezni és visszatértem, annyi tananyagról maradtam le, hogy úgy döntöttem, túl bonyolult lenne. Nehéz kiválóan tanulni és azon a szinten versenyezni, ahogyan én teszem, ezért idén megpróbálom félidőben végezni a tanulmányaimat, hátha működik. Számomra fontos ez is, hiszen pár év múlva vállalkozást fogunk vezetni és az élet nemcsak a sportról szól.”

Tizenkilenc évesen Olivier-t kiválasztották ötödik lovasnak a londoni olimpiai keretbe, miután igen sikeres évadot tudhatott magáénak a szenzációs Cabrio van de Heffinck nyergében. „Nem is gondoltam volna, hogy esélyem lesz a csapatba jutni, de lovam kiválóan teljesített az olimpiai játékokra szóló nemzetek Díja válogatóversenyek során. A végén ötödiknek beválasztottak. Bizonyos értelemben kissé frusztrál az a gondolat, hogy az ember ötödik egy ilyen csapatban, hisz nagyon akartam lovagolni, ugyanakkor komoly tapasztalat volt számomra. A nyitó ceremónián való részvétel és az olimpiai faluban való tartózkodás is már megérte!”

A tizenegy éves mén Cabrio van de Heffinck Olivier szupersztár lova. „A van de Heffinck istálló vásárolta a lovat 2 vagy 3 éves korában. Cabrio volt a legolcsóbb az ugyanabból a tenyészetből származó három ló közül, amelyeket az aukción bemutattak. De a végén ő bizonyult a legjobbnak. Édesapám felesben megvásárolta Cabrio-t és lovagoltuk. Fiatal lóként Cabrio nagyon vad és élénk volt! Nehéz lovaglásúnak bizonyult – és rettentő ideges természete volt. Mindig kirúgott és nem figyelt a feladatra. 6 éves korában elkezdtem lovagolni. Első közös versenyünk Olaszországban zajlott, hihetetlenül jól ugrott és akkor jöttem rá, hogy ő a számomra megfelelő partner. Akkoriban versenyeztem vele Comportaban az EB-n, ott sokat ficánkolt és szeretett játszadozni és tudtam, hogy van még hová fejlődnie. Ha jól emlékszem, igazán jól 9 éves korában kezdett el ugrani a Lisszabonban rendezett Nemzetek Díja versenyen. 2012-ben Lummenben első Nemzetek Díja versenyünkön először hibátlant lovagoltam, majd egy négy hibapontos pálya következett. Ugyanezt megismételtük Rómában, ott is jól ugrott. Majd Aachenben hibátlant teljesítettünk, a Nemzetek Díjában pedig két verőhibával szerepeltünk; Aachen szenzációs verseny, számomra óriási eredménynek számított. Majd eljutottam az Olimpiára, amelyet Calgary követett,” – összegezte karrierje csúcsa felé vezető útját.

2012-ben Olivier volt a legfiatalabb résztvevő, aki valaha győzni tudott a Spruce Meadows-ben rendezett CN International Nagydíjban, Cabrio nyergében. „Első nap helyezett voltam a nagykörben, majd a Nemzetek Díja versenyszámban saját hibámból nyolc hibaponttal lovagoltam, de egész hétvégén jó érzésem volt. Majd a Nagydíj első körében egy hibapontot kaptam időtúllépésért, ez volt addigi életem legnagyobb pályája, ezért hihetetlenül boldog voltam. A második körben is túlléptük az alapidőt, szintén egy hibapontot kaptam, de ez volt életem első olyan Grand Prix versenye, ahol mindkét körben képes voltam hibátlan pályát lovagolni. Nagy volt a megmérettetés, tehát igazán büszke voltam, hogy nem akadályverésért kaptam a hibapontokat. A verseny izgalmas volt az utolsó pillanatig, mindenki hibázott. Édesapámmal a bejáratnál álltunk, amikor ráébredtem, hogy győztünk. Soha nem felejtem el azt a pillanatot – annyira boldog voltam, hogy azt a Nagydíjat megnyerhettem. Karrierem legnagyobb eredménye!”

Cabrio-t illetően Olivier hozzátette: „Most már picit nyugodtabb, de még mindig kissé vad – nem tudom és nem is akarom megváltoztatni a természetét. Ő ilyen. Az a vicces, hogy az istállóban nagyon csendes és folyton alszik. De amikor kiviszem, azonnal feléled. El kell mondanom, hogy nagyon nagy előny, hogy kiskora óta lovagolhatom, így már jól ismerem őt.” A ló másik tulajdonosával kapcsolatban pedig Olivier így nyilatkozott: „nagyon örülök, hogy a van de Heffinck család megőrizte nekem Cabrio-t és lehetővé teszik számomra ezt. Nagyon hálás vagyok nekik.”

Arra vonatkozóan, hogy melyik Philippaerts lovagolja az istálló lovait, Olivier úgy nyilatkozott, hogy sok ló fordul meg az istállóban és az édesapja az, aki kiosztja a lovakat annak megfelelően, hogy szerinte kinek mi felelne meg leginkább. „Néha váltanunk kell, de ez ritkán fordul elő.”

A Philippaerts család a sportra koncentrál, de Olivier szerint ezt üzletként is végzik, és ez biztosítja a megélhetésüket. „Tehát el kell adnunk jó lovakat, de úgy vélem, hogy sikerül jó egyensúlyt fenntartani a sport és az üzlet között. Édesapám kiválóan ért a fiatal lovakhoz, ami kétségkívül a legnagyobb előny ebben a sportban.”

Nem létezik pihenőnap Olivier, Nicola és Ludo számára, hisz 55 lóval kell dolgozniuk nap mint nap. És ez még nem minden: évente 25 csikó születik a Philippaerts birtokon, így sok lovast és lóápolót foglalkoztatnak. „Nálunk nagyüzemben folyik a munka,” – jelenti ki nevetve Olivier. A Philippaerts család nagyon összetartó. Olivier pedig nagyra értékeli a családot és édesapja támogatását. „Olyan jó, hogy a munka ennyire közel van a családhoz, persze néha ez nehézségeket is okoz. Négyen vagyunk fiútestvérek a családban, tehát lássuk, mit hoz a jövő a cég, az üzlet számára. Mindez azon múlik, hogy mi mit akarunk, és döntéseinket hogyan valósítjuk meg.”

Hatalmas sikerei ellenére Olivier-nek hosszú listája van az elképzeléseiről. „Szeretnék az olimpián versenyezni! És persze szeretnék a világ legjobb lovasai közé tartozni és ezért mindent meg fogok tenni, bár tudom, hogy nehéz út vezet odáig. Keményen fogok dolgozni, hogy fejlesszem magam, hogy a lehető legmagasabbra jussak ebben a sportban!”

És ilyen hozzáállással biztosak lehetünk benne, hogy el is éri célját.

Forrás: www.worldofshowjumping.com