A takarmányozás a lótenyésztés jövőjének alapja - II. rész
Ez alkalommal a teljesítmény növelésével foglalkozunk. Lovadból kihozni a maximális teljesítőképességét, sokrétű dolog. Az UBM Goldhorse lótápok készítőinek feladata, hogy mindezt a takarmányozás oldaláról támogassák. Ugyan a takarmányozás csak egy szelet a maximális erőnlét eléréséhez vezető úton, viszont nélkülözhetetlen eleme, alappillérje a cél elérésének.
Teljesítménynövelők (Performance Boosters)
A legtöbb takarmánykiegészítő hangzatos megoldást kínál bizonyos problémákra:
- növeli a teljesítményt;
- csökkenti a regenerálódási időt;
- izmot épít stb.
Néhány takarmánykiegészítő tényleges hatásáról akkreditált vizsgálatok folytak. Arra voltak kíváncsiak, mennyire megalapozottak ezek a nézetek, mennyire hatásosak ezek a termékek. Megállapítást nyert, hogy a legtöbb termék esetében nincsen tudományosan megalapozott hatásmechanizmus, csak marketing szempontból csalogató a felhasználási javaslat. Sok esetben az sem biztos, hogy egyáltalán felszívódik a vérben a termék vagy annak hatóanyaga.
A teljesítménynövelő szereket 4 csoportra lehet osztani:
- Mechanikai segédeszközök
- Gyógyszeres segédeszközök
- Fiziológiás segédeszközök (elektrolitok, nátriumbikarbonát)
- Takarmánykiegészítők
A legtöbb gyógyszer használatát törvény szabályozza, versenykörülmények között szinte minden tiltott. A nátriumbikarbonát használatát is betiltották. A takarmánykiegészítők, adalékanyagok használatát a törvény engedi, abban az esetben, ha azok szájon át kerülnek be a ló szervezetébe.
A kérdés, hogy hogyan lehet a teljesítményt növelni. Ennek megállapításához először is azt kell tisztázni, hogy mi az, ami korlátozza a teljesítményt.
A versenyek alatt alapvetően a metabolikus melléktermékek képződése és koncentrálódása az, ami határt szab a teljesítménynek (ammónia, tejsav és hő). Tehát olyan készítményekre van szükség, ami ezen anyagok képződést vagy korlátozzák, vagy csak késleltetik, annak érdekében, hogy a ló tovább tudjon futni, vagy legalább tovább tudja tartani a maximum tempót.
Ez azonban csak galopp (sprinter) versenyeknél igaz, mert hosszú távú versenyeknél a fent említett melléktermékek egyike sem képződik. Ebben az esetben sokkal inkább az energiaraktárak és az elektrolitszint feltöltése játszik szerepet.
A következő anyagok azok, melyek képesek ezt befolyásolni:
- Kreatin, króm, karnitin – mindezek képesek növelni a szervezet tartalékait
- Csökkenti vagy semlegesíti a korlátozó anyagok mennyiségét: foszfátok, dimetilglicin, nátriumbikarbonát
- „Segéd” energiaforrásként tud működni: glükóz, aminosavak
- Javítja a regenerálódást: vitaminok, antioxidánsok, elektrolitok
Sok esetben lehetne valóságalapja a termék használhatóságának, létjogosultságának, tudományosan azonban nem bizonyítható működésük. A következő a kérdés: a termék az emésztőrendszerből képes-e felszívódni olyan formán, hogy az hatást fejtsen ki a célterületen?
Nagyon sok esetben csak a tulajdonos lelkiismeretét nyugtatják meg ezek a készítmények, a valódi eredményt pedig a keményebb edzés, a több munka hozza meg.
Kreatin:
A kreatin a ló természetes takarmányában nem fordul elő. Fogyasztása esetén az embernél az izmokban megemelkedik a kreatin szint, azonban a foszfokreatin szint gyakorlatilag nem változik, amire szükség lenne. Tehát gyakorlati hatása nincsen a szervezetre. Lovaknál a kreatin nagyon rosszul szívódik fel a takarmányból, tehát itt még azt a változást sem lehet tapasztalni, amit kutyáknál, vagy embereknél látni lehet.
Aminosav keverékek:
Ezeknek az aminosav keverékeknek (alanin, valin, leucin, izoleucin) energiaforrásként kellene szerepelniük, ezért feltételezték, hogy csökkentik, illetve késleltetik a tejsav képződést megerőltető munka alatt az izmokban. Kísérleti körülmények között semmilyen hatást nem tudtak igazolni.
L-karnitin:
Nagyon jó készítmény, azonban rendkívül magas dózisban etetve (60 g/nap) sem sikerült az izmokban kimutatható módon növelni az L-karnitin mennyiségét. Tehát gyakorlatilag tiszta pénzkidobás.
Dimetilglicin (Betain):
Elvileg a tejsav képződést lenne hivatott csökkenteni, de kísérleti körülmények között semmilyen hatást nem mutat.
Hematinics (vérképzők/mikroelem és B vitamin keverék):
Gyakorlatilag minden ló, amelyik abrakot kap, és valamilyen kiegészítőt, az eleget kap ezekből a mikroelemekből és vitaminokból, ezért nincsen semmilyen gyakorlati haszna túladagolni, mert vagy nem szívódik fel, vagy semmilyen hatást nem vált ki.
Tehát gyakorlatilag ezek a „kegyszerek” egyike sem működik, a legtöbbjük hatásmechanizmusát más állatfajokra, vagy humán tapasztalatokra alapozzák, ami azonban a legtöbb esetben téves eredményre vezet.
A teljesítményre takarmányozás:
Minden versenyló a teljesítőképessége legvégéig van hajszolva, ezért komoly takarmányozási technikára van szükség a maximális energiaigény kielégítésére.
Magas energiatartalom = magas szénhidráttartalom. Ennek azonban a veszélyei nagyobbak, mint az előnye (erről bővebben majd a cikksorozat következő részében olvashatsz). Tehát mindenképpen kerülni kell a szénhidrát túletetésből származó veszélyeket.
Gyakorlatilag 3 típusú versenylovat különböztetünk meg:
- Hosszú távú versenyzők: 2 óránál hosszabb, alacsony intenzitású, de folyamatos megterhelés (ide tartoznak a fogatlovak, military lovak is – terep versenyszámok)
- Sprinterek: amikor a ló egy percig vagy rövidebb ideig a teljesítménye 100%-át nyújtja
- Középtávú versenyzők: több percig tartó 75-95% közti megterhelés. (800-3200 méter közötti versenyek)
Természetesen sok ló ezek valamely keveréke, de alapvetően ez a 3 csoport létezik. Például az ugrólovak a sprinterek és a középtávú lovak között helyezkednek el.
Tekintet nélkül arra, hogy melyik csoportba tartozik a lovad, csak egy dolog tud energiát szolgáltatni: az ATP. Ezt a ló elő tudja állítani glikogénből, glükózból és szabad zsírsavakból.
Amikor a teljesítmény nem maximális, akkor AEROB módon állít elő a szervezet ATP-t. Ez egy viszonylag lassú folyamat, és nem tud 100%-os teljesítményt biztosítani. Ilyenkor van szükség az ANAEROB ATP képzésre, ami rendkívül gyors, de nagyon korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Kutatók szerint az AEROB forma 600-szor képes több ATP-t előállítani, mint az ANAEROB. Az ANAEROB folyamat azonban melléktermékeket is képez, mivel nincsen oxigén a folyamatban: tejsavat. Az ANAEROB folyamat nem is olyan sokoldalú, kizárólag glikogénből és glükózból képes ATP-t előállítani, zsírsavakból és fehérjékből nem.
Amint a tejsav mennyisége felszaporodik a szervezetben, akkor az gátolja a további folyamatot, ezért maximum egy pár percig képes a szervezet ilyen módon ellátni magát energiával. Az ANAEROB szakasz kezdete valahol a 140-150-es pulzus körül van, azaz ekkor kezd el a tejsav termelődni a szervezetben. Versenyen például nagyjából 1000 méter környékén van a holtpont, addig bírja maximális sebességgel a ló, az első perc után csökken a sebesség, mert az ANAEROB folyamat nem elég, az AEROB pedig nem elég gyors.
Azt szokták mondani, hogy nem az a ló nyeri meg a versenyt, amelyik a leggyorsabban fut, hanem az, amelyik a legkésőbb lassul le. A gyakorlatban mindig keveredik a két folyamat, nem lehet csak az egyikre edzeni.
Az izomszerkezetről
A lovak izomszerkezete meghatározza, hogy mire valók. 3 féle izomrostot különböztetünk meg, mindegyik különböző energiaforrás tárolására képes.
1-es típus: lassan összehúzódó izmok. Jól képesek zsírt tárolni, kisebb mértékben pedig glikogént. Ezek az izomrostok képesek a legkisebb erőfeszítéssel működni, igaz a legkisebb hasznuk is nekik van.
2-es típus: gyorsan összehúzódó izomrostok, ezek adják az erőt és a gyorsaságot. 2 altípusuk van: 2A – magasan oxidatív, 2B – kevésbé oxidatív. 2A: jó glikogén tároló képesség, közepes zsírtárolás. 2B – legjobb glikogén tárolás, minimális zsírtárolás, illetve ennek a leglassabb a glikogén elhasználó képessége.
A különböző izomrost típusok jelenléte a szervezetben elsősorban genetikai eredetű, ezért a lovak teljesítőképességének korlátai előre meghatározottak.
Alapvető takarmányozási javaslatok:
A nagy teljesítményű lovaknak a testtömegük 3%-át fel kell venniük takarmányban (500 kg-os ló = 15 kg szárazanyag). Semmiképp ne legyen 50%-nál kevesebb a tömegtakarmány. Azért, mert ezek az állatok elit atléták, még elsősorban legelő vadállatok. Rendkívüli módon megnő a gyomorfekély és a kólika veszélye alacsonyabb rosttartalom etetése esetén.
Előfordulhat, hogy ugyan napi 7,5 kg abrakot kap a ló, mégsem jut elegendő energiához. Ilyenkor kell okosnak lenni. Úgy kell növelni a takarmányadag energiatartalmát, hogy az ne terhelje túl az emésztőrendszert. Mindig inkább többször etess keveset. 6-10% zsírtartalom a teljes takarmányadagban még nagyon jól emésztődik a lóban, optimális energiaforrást biztosítva az AEROB energia átalakítási folyamathoz.
A lovak alapvetően kevesebb hőt termelnek, ha zsírt égetnek el, ez pedig kisebb energiavesztéssel jár, azaz több marad munkára. A zsír etetése azt is jelentheti, hogy csökkenthető a napi abrakbevitel, ezzel tovább minimalizálható a kólika és egyéb megbetegedések kialakulásának az esélye. A zsír etetésével nő a glikogén mennyisége az izmokban. Azok a lovak, akik magasabb zsírtartalmú takarmányt esznek, ugyanazon sebességű munka mellett alacsonyabb pulzussal bírnak, és később következik be az ANAEROB „halál”.
Nagyon fontos szempont, hogy a szervezet megtanulja „használni” a zsírt az energia metabolizációban, ezért körülbelül 11 hétre van szükség, mire a hatás érzékelhető. Hogy miért tart ennyi ideig, annak pontos magyarázata nem ismert, de sajnos így van, azaz – türelem.
Fehérje teljesítményfokozásra
Szinte az egyetlen táplálóanyag, melynek mennyisége nem sokat változik a munka intenzitásától függően. A túlzott fehérje bevitel inkább hátrányosan érinti a ló szervezetét: túlterheli a szívet, a légzőrendszert, több izzadságot eredményez, és egy idő után csökken a teljesítmény.
A szervezet képes a fehérjét is felhasználni az energiaforgalomban, de 3-6-szor több hőt termel a folyamat során a szervezet, mintha szénhidrátot vagy zsírt használna. Ez párosul a megemelkedett vízveszteséggel, ami együtt jár az elektrolit szintek csökkenésével. Ezekhez csatlakozik még a túlzott nitrogénürítésből fakadó ammóniaterhelés az istállóban.
Egy csoportja van a sportlovaknak, mely extra fehérje igénnyel bír: a fiatal telivér versenylovak. Ezeknek a csikóknak a napi takarmányadag 12%-ában van szükségük fehérjére.
Az egyik legfontosabb „táplálóanyag”, amit a lovasok gyakran figyelmen kívül hagynak, az a VÍZ. Víz és elektrolitok hiányában a szervezet belső hűtése nem működik, túlmelegszik, és a teljesítmény leáll. Korlátlan tiszta vízhez való hozzáférés és nyalósó minden lónak szükséges.
A víz azonban nehéz. Egyes felmérések szerint a ló teljes testsúlyának akár 25%-át is képes kitenni a teljes takarmánnyal és vízzel feltöltött emésztőrendszer. Ezért rövid, gyors versenyek előtt felesleges feltölteni a ló szervezetét, úgysem lesz ideje használni a tápanyagokat. Hosszú távú versenyek esetén persze ez szükséges.
Maximális teljesítmény (a szervezet teljesítőképességéhez mérten) elvárása, versenynap esetén a legjobb a verseny előtt a lovat 4-5 órán keresztül böjtöltetni. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de inkább csak szénát kapjon, abrakot majd csak a verseny után. Ennek az az oka, hogy az abrak etetése után megemelkedik a vér glükóz szintje, ami magával hozza az inzulin szint emelkedését is. Ez pedig gátolja a zsír mobilizációt a szervezetben.
Az izzadsággal nem csak víz, de makro- és mikroelemek is távoznak a szervezetből. Ezeket feltétlenül pótolni kell, mert a ló sokkal „töményebben” izzad, mint az ember. Az elektrolitdeficitet feltétlenül pótolni kell, mert könnyen behatárolja a teljesítményt az alkotók hiánya. Az oxigén szállításhoz, az izomműködéshez feltétlenül szükség van ezen alkotók pótlására, ezeket az anyagokat a szervezet nem képes raktározni, mindig utólag kell pótolni.
Nem akkora ördöngösség, mint azt a lovasok feltételezik, sót és meszet kell biztosítani (dolomitot, hogy a magnézium igény is kielégített legyen).
Vitaminok?
Alapvetően a sportlovak számára nélkülözhetetlenek az antioxidánsok, ezért az E vitamin és szelén kiegészítés feltétlenül szükséges, a többit elvileg a napi takarmányadag tartalmazza.
Fontos szempontok a takarmányozásban:
- A zab emészthető a legkönnyebben, majd a kukorica és végül az árpa
- A zab keményítőtartalma 84%-ban, míg a kukorica csak 29%-ban emésztődik
- 1 kg kukoricapehely = 1 kg zab keményítőjével
- A vízfelvétel a szénaetetést követő második-harmadik órában a legnagyobb. A fokozott nyál- és emésztőenzim termeléshez szükséges folyadék nagy része a vérplazmából származik, így annak mennyisége az etetést követően lecsökken.
- Amennyiben nem megoldható a széna ad libitum etetése, akkor inkább az abrak etetése után 2-3 órával add oda a lónak
- A zsír, azaz olaj etetése több vizet von el a szervezettől, mint az egyéb energiahordozók etetése
- A pattogatott kukorica keményítőjének emészthetősége 90%-os, azonban hőkezelés nélkül nem javul sima roppantás vagy darálás hatására ez emésztési együttható, sem kukorica, sem árpa esetében
- Pataproblémák esetén minimum 6 hónap, de inkább 9 hónapon keresztül szükséges a biotin etetése (15-20 mg/ló/nap). Emellett fontos lehet a methionin kiegészítés. Réz és cink kiegészítés, 1:3 arányban a patára, az ízületeknek, főleg csikókorban 1:4,5 ajánlott
- A pata átlagos növekedése 7-9 mm havonta
Amennyiben biztos akarsz lenni lovad megfelelő tápanyag- és vitaminellátásában, célszerű szakemberek által készített, szigorú minőségi biztosításon átesett késztermékeket vásárolni, melyek megfelelő adagolás esetén nem igényelnek egyéb kiegészítést.
A cikksorozat szerzője Reischl Sámuel, UBM Farm Zrt. cégvezetője
Fotók: Somogyvári Anett (első három kép) és UBM Farm Zrt.
A cikksorozat következő részében a vemhes kancák és a csikók takarmányigényével foglalkozunk.
A Goldhorse termékei fedezik lovad szükségleteit, és segítenek lovadat kiegyensúlyozott, egészséges formában tartani. Amennyiben a termékekkel vagy a takarmányozással kapcsolatos kérdésed van, a Goldhorse csapata rendelkezésedre áll. Keresd őket a goldhorse@ubm.hu e-mail címen, vagy a +36 30 312-4558-as telefonszámon, illetve Facebook oldalukon, vagy keresd fel a www.goldhorse.hu weboldalt.
Kommentek