Új vezető a szilvásváradi Ménesgazdaság élén
Dr. Nagy István agrárminiszter február 14-én közösségi oldalán jelentette be, hogy Cseri Dávid veszi át az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad vezetését.
„Ma az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad állománygyűlésén vettem részt, ahol bemutatkozott a Ménesgazdaság új vezetője, Cseri Dávid. A szilvásváradi Lipicai Lovasközpont célja, hogy meghatározó pillére legyen a teljes hazai lovas ágazat megújításának és valamennyi lovas szakág számára ideális felkészülési és versenyzési lehetőséget biztosítson.
A lovas programok mellett egyéb kulturális rendezvényekkel is várják a látogatókat, bemutatva a lipicai fajta örökségét, kiemelt szerepet szánva Csipkéskút és Marócpuszta mellett a világszinten is egyedülálló parádi Cifra Istállónak. Sok sikert kívánok Igazgató úrnak az előtte álló munkához!” – áll az agráminiszter bejegyzésében.
Cseri Dávid a következőképp üdvözölte a Ménesgazdaság dolgozóit:
"Mindenek előtt, kérem engedjék meg, hogy beszédemet egy rövid bemutatkozással kezdjem. Cseri Dávidnak hívnak. Bizony a szemeimnek még szoknia kell a minket körülvevő csodálatos hegyeket, ugyanis, ahol felnőttem, egy Győr melletti szigetközi faluban, a legnagyobb magaslat, az bizony a pocoktúrás volt. A Jó Istennek hála, lovas családba születtem, és olyan kiváló szakemberek mellett nőhettem fel, mint az utolsó magyar huszárok egyike, Némethy Tamás, vagy Hajnóczky Béla huszár hadapród.
Általános iskolás koromtól versenyeztem a díjugrató szakág kötelékében, így mire a gimnázium után pályaválasztásra került a sor, nem volt kérdés, hogy a szakmában szeretnék maradni, így büszkén vallhatom magam óvári gazdásznak. Bizony, amikor nagyanyámban tudatosult, hogy én is az agráriumban eltöltött munkásságukat fogom tovább vinni, jópár könnyet ejtett, melyek nem feltétlenül az öröm jelei voltak.
Tanulmányaim alatt, és azt követően is fontosnak tartottam a külhoni munkatapasztalatok gyűjtését, melyet sosem kiköltözésnek, csupán tanulmányi útnak fogtam fel, még ha az majd egy évig is tartott. Így jutottam el, és hozhattam haza az új ismereteket az Egyesült Királyságból, Norvégiából, majd végül Németországból.
Ezek alatt az évek alatt több lovas kiválóságunkról sikerült könyveket írnom majd kiadnom, mely munkák legfontosabb feladataként a bennük megemlített személyek értékrendjének továbbvitele lebegett a szemem előtt. Ezen erények a lovas életünk alap építő kövei kell, hogy legyenek. Az utóbbi két esztendőben az Agrárminisztérium kötelékében segítettem a Kincsem Nemzeti Lovasprogram koordinálását, majd ezt követően ért a megtiszteltetés, hogy az Önök segítségével dolgozhassak a lipicai fajta és Szilvásvárad méltó helyére kerülésén.
Minden bizonnyal hallottak róla, hogy az itt fekvő versenypálya építése előtti feltárásoknál a régészek bronzkori lószobrokat találtak, melyek tanúsítják, hogy több mint 3000 esztendeje folyik a környéken lovakkal való foglalkozás. Nincs a világon még egy lóhoz köthető település, melynek hasonló és egyértelmű jelet küldtek az égiek. A ménes történetére, és az itt alkotó elődeimre gondolva hatalmas megtiszteletés, ám még nagyobb felelősség e munkakör betöltése, melyre nem szabad munkaként tekinteni. Sikereket legeredményesebben akkor érhetünk el, ha tevekénységünkre hivatásként tekintünk, mely törekvéseket csak akkor szabad elkezdeni, ha hittel, alázattal és becsülettel tudjuk megbízatásunkat végezni, ahogy tették azt elődeink évszázadokra visszamenőleg.
Számtalan alkalommal volt e nemes fajta veszélyeztetett helyzetben, de mindig akadtak igaz emberek, akik, ha kellett, életük kockáztatásával mentették a lóállományt. A történelem ismét egy olyan korszakot hozott el, ahol egyre nagyobb támogatással, a szakmai észérveket előtérbe helyezve szolgálhatjuk a ménesbirtok felvirágoztatásának ügyét, mely lehetőséggel, ha nem élünk, talán egy nap már késő lesz. Ezeket figyelembe véve kérem az Önök segítségét, hogy elődeink munkájához méltó módon szolgálhassuk e nemes ügyet, ebben a páratlan környezetben.
Célokkal, tervekkel érkeztem, melyek megvalósításáért mindent meg fogok tenni, erre a szavamat adom!
A jogszabályi megfogalmazás szerint állami méneseink elsődleges feladata a génmegőrzés. Ezt tiszteletben tartva azonban úgy gondolom, hogy a génmegőrzésre a tenyészirány meghatározásánál nem célként, hanem egy eszközként kell tekintenünk, mellyel ismét nyomába eredhetünk a világ elitjének, legyen szó fogathajtásról, vagy a díjlovaglás legmagasabb szintjéről, a magasiskoláról. Jól tudjuk, hogy mindkét szakágba kerültek már világhírű egyedek e ménesben dolgozók munkájának gyümölcseként. Úgy gondolom, hogy a látottak alapján a génállományunk meg van hozzá, hogy a következetes tenyésztési, majd a rá épülő marketing munkával szerte a világon a Szilvásváradon tenyésztett lipicai lovak egyedülálló teljesítményeiről beszéljenek.
Emellett fontosnak tartom a szoros kapcsolattartást és szakmai együttműködést a Monarchia utódméneseivel. E munkában is elengedhetetlennek tartom az elődök tiszteletét, és az idős szakembereink tudására való támaszkodást is, amíg azt még megtehetjük.
Közel másfél éve került végső átadásra a Lipicai Lovasközpont. Véleményem szerint nem teherként, hanem egy páratlan lehetőségként kell rá tekintenünk, mely a környezetét is figyelembe véve szintén egyedülálló a világon. Induljunk ki abból a tényből, hogy a Szalajka-völgyet és környékét évente több mint félmillió vendég látogatja, melynek, ha csupán a tizedének sikerül minőségi programokat nyújtanunk, már csodát tehetünk, nem beszélve a lovassport bármelyikében versenyzők, vagy a lovas hagyományőrzők és polgárőrök, filmesek kiszolgálásáról. Az 1984-es négyesfogathajtó világbajnokságról épp úgy naponta szó esik a lovas körökben, mint a futball rajongóknál az aranycsapat londoni diadala. Minden lehetőségünk megvan rá azonban, hogy újabb olyan sport és kulturális eseményeket rendezzünk, melyek emléke az említettekhez hasonlóan semmit sem fog az évek múltával fakulni.
Fontos, hogy érezzük, itt valami történni fog, valami nagy dolognak a kezdetén járunk. Fontos megérteniük, hogy a ménes minden egyes munkatársának a minőségi munkájára számítok, és nem lehet fontossági sorrendet állítani a munkakörök, kollégák között. A sikerek egytől egyig az itt dolgozók érdemei, mely minden értelemben pozitív változást hozhat maga után. Amennyiben bárkinek ötlete, esetleg problémája van, kérem, keressen bizalommal!
Gondoljunk bele, hogy ez a ménes túlélte a napóleoni háborúkat, szabadságharcokat, az első és második nagy háborút, mégis velünk van, mint nemzeti kincsünk. Ezt csupán annak köszönhetjük, hogy voltak igaz hazafiak, lovasemberek, akik sosem vesztették el a reményt, és legjobb tudásuk szerint dolgoztak, minden napot ünnepnek tartva, melyet lipicai lovakkal tölthettek el.
E gondolatokkal zárva mondandómat kérem, hogy segítsük egymás munkáját, és higgyünk benne, majd bizonyítsuk be, hogy a jövőnk ugyanolyan fényes lehet, mint a múltunk!"
Cseri Dávid a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémián végzett állattenyésztő mérnöki szakon. Fiatal kora ellenére már három könyvet jegyez:
- Szórakozás és mindennapok az 1930-40-es évek Szigetközében, mely nagyapja fotóörökségének állít emléket
- Az Erőt s Erényt! Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnok munkásságát dolgozza fel
- Az Elfeledett Lovaslegendáink c. kötetben tíz magyar lovaslegenda, többek között Némethy Bertalan, Hazslinszky-Krull Géza, Kállai Pál életútját és eredményeit mutatja be
2015 novembere óta publikál a Lovas Nemzetben, 2018 tavaszától pedig a Hippodrom és Lovarda Magazin szerzői csapatát is erősíti.
2019 decemberében a Kínában megrendezett „World Horse Culture Forum 2019” elnevezésű lovas világkonferencián az Agrárminisztérium kormánytanácsosaként képviselte hazánkat és mutatta be a magyar lovaskultúrát, illetve lófajtákat.
Fotó: Pintér András
Kapcsolódó cikkek
Kommentek