100 éve született Jávor György, a magyar fogathajtó sport meghatározó mesteredzője

"A lóhoz értő szaktudásához - az elméleti felkészültségen és a biztos gyakorlati fogásokon túl - társult egy különleges képesség, ami azon a szinten csak keveseknek adatott. Szeme volt a lóhoz. Az átlagból kiemelkedő ezen tulajdonságát kitűnően hasznosította a lókereskedelem - hasznonlóexport, tenyészlóimport - mellett a magyar fogathajtó sport hasznára is" – írta Jávor György (1921 – 1990) mesteredzőről Váczi Ernő. Tekintsük át munkásságát:

"Fiatalságát a színház és az újságírás körüli világban élte szülővárosában, miután apja színházi kritikus, újságíró, anyja színésznő volt.

A kényszerű trianoni elcsatolás miatt kettős nemzeti nevelésben - magyar és román - részesült. Nagyszülei a Bihar megyei Mezősason éltek, az unoka az ottani falusi környezetben töltötte legszívesebben gyermekéveit.

Ifjúkorának életútjáról nincsenek megbízható ismeretek. Mindenesetre a '40-es években a visszacsatolás előnyös, de ugyanakkor a zsidótörvények mindjobban szorító intézkedései közepette élete nem lehetett szokványos. Csak annyit tudhatunk meg, hogy vidéki lovasmérkőzések concoursain és akadályversenyein jeleskedett.

Az újrakezdés időszakát 1948-tól az FM Lótenyésztési, avagy Apaállatgazdálkodási Főosztályán kezdte. 1950-ben az államosított Lósport (Nemzeti)Vállalat egyik ügető istállócsoportjának vezetője lett.

1951-1952 években Albánia lótenyésztésének szakmai tanácsadója volt.

Szolgált a Magyar Néphadsereg utolsó lovasezredében, Miskolcon 1953-ban, mint lóavató bizottsági tag.

Rövid ideig az FM Traktor tattersalli sportistállójának aktív díjugrató versenyzője is volt.

Ezután élete közel egy évtizedre Szolnok megyéhez kötötte. Főállattenyésztőként dolgozott Besenyszög-Palotás ÁG-ban, majd a megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán. Házastársat is Szolnokról választott.

A megyei lovasrendezvények - díjugrató és fogathajtó szakágak - szakmai szervezését is végezte. Elévülhetetlen érdemei vannak a szenttamási ménes alapításában.

1964-től nyugdíjazásáig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség előadójaként tevékenykedett. Fő munkafeladata a fogat-versenysport koordinálása volt. Több éven át a magyar csapat vezetője, edzője, versenybírói pozíciókat is betöltötte.

1969-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Hajtósport története c. dolgozata ma már alapmű a hajtóvilágban.

Az ócsai Vörös Október TSZ Pegazus lóértékesítő irodájánál, mint üzletkötő tevékenykedett 1983-ig.

A Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága a 2004. évben Üllő-Dóramajorban, a magyar hajtósikereket hirdető parkban emléktáblán örökítette meg nevét érdemeinek elismeréséül" – írta róla Babochay György „Tegnapok Jász-Nagykun-Szolnok megye lóvilágából" című könyvében.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fogathajtás Jávor Györgynek köszönhetően került be a sport nemzetközi vérkeringésébe. Munkásságának döntő jelentősége volt abban, hogy hajtóink az 1960-as évek vége és 1980-as évek közepe között sorra szerezték a jobbnál jobb helyezéseket a nemzetközi megmérettetéseken.

A Deutsches Fahr-Derby a német félvértenyésztés, a holsteini, hannoveri és oldenburgi lóanyag klasszikus tenyészpróbája volt. Nemzetközi jellege ellenére egészen az 1960-as évekig kizárólag német tenyésztésű lovakból összeállított fogatok tudtak győzelmet aratni. A magyar hajtók azonban 1965-ben már értékes helyezéseket szereztek itt. 1966-ban pedig Kádár, Szentmihályi és Abonyi révén második, harmadik és ötödik helyen végeztek a magyar fogatok, ez szenzációszámba menő eredmény volt. Majd 1967-ben Kádár győzelmet aratott, Franz Lange második, Abonyi Imre harmadik lett, Szentmihályi Ferenc pedig hatodikként zárt.

Az aacheni Talbot Emlékversenyben, ahol az idomítottság volt a maximális értékmérő, Fülöp Sándor szerezte meg a győzelmet, a második Debreceni Viktor, ötödik Szentmihályi Ferenc lett.

Az 1967-68-as évek sikersorozatáról Jávor György vezetőedzői értékelésében elmondta, ellenfeleik elsősorban a magyar lovak ügetőgyorsaságától tartottak, és a magyarokat tartották a legjobb akadály- és terephajtónak. Jávor azt a versenytaktikát alkalmazta, hogy egy igen gyorsan ügetni képes fogatnak négyszögbeli eredményétől függetlenül az esélyes másik fogat érdekében hátra kellett szorítania az ügetőszakaszon az idomító számokban feljött ellenfeleket.

Az 1969-es szezonban is az eredménylisták élén végeztek a magyar fogatok. Ebben az esztendőben a nemzetközileg is elismert Magyar Fogat Derby új szerkezetével és teljesítménykövetelményeivel új fogatok és hajtótehetségek egész sorát vonultatta fel.

A FEI 1969 decemberében hozott határozata szerint 1971-ben rendezték az első Európa-bajnokságot négyesfogatok részére, ahol a győztes magyar csapat vezetője ismét Jávor György volt.

A kettesfogathajtó válogatott szakvezetőjeként ott volt a szakág első világbajnokságán Frauenfeldben 1974-ben. A lovak vonaton utaztak a svájci helyszínre, a hajtók pedig ekkor ültek először repülőgépen. Itt kettős magyar győzelem született: a Tóth Baranyi Sándorné, Bozsik József és Muszkán István összeállítású csapat, valamint egyéniben Bozsik József megnyerte a nem hivatalos Európa-bajnoki címet.

1983-ban Jávor György volt a magyar bajnokságot záró akadályhajtás vezetőbírója – ez volt az 1984-es szilvásváradi vb előválogatója. Az 1984-es szilvásváradi világbajnokság szakmai előkészítésében is részt vett, valamint ő volt a magyar válogatott pályaedzője.

Mi a teendő? – Jávor György öröksége

A zárszót ki is adhatná meg hitelesebben, mint maga Jávor György, aki 1972 őszén a müncheni olimpia értékelése kapcsán a Lovassport és lótenyésztés című folyóiratban megjelent „Mi a teendő?” c. cikkében a következőket vetette papírra:

„Ennek a gondolatmenetnek a tükrében az alábbi teendőket tartanám elengedhetetlenül szükségesnek:

1. A tenyésztők számára.
   1. Az alapítólevelekben előírt tenyészcélokhoz való ragaszkodás mellett a túlzott tradicionalizmus kerülését. A feltétlen következetességű intenzív felnevelést.
   2. Valamennyi egészségesen felnevelt ivadék nemre, méretre, küllemi adottságokra való tekintet nélküli sportirányú kipróbálását.
   3. A kiemelkedő képességű lovaknak, a hazai lovassport nemzetközi érvényesülését szolgáló – és szükség szerint megszervezésre kerülő – intézményhez való beosztását.
2. A sportszervek számára.
   1. A lovasedzőképzés speciális jellegére való tekintettel, egy gyakorlati, illetőleg technikai alapokon álló kiképző egység szervezését. Ennek érdekében:
   2. Egy minden dologi feltétellel, fedeles lovardával és könnyen megközelíthető tereppel rendelkező, a tenyésztő üzemek legjobb egyedeit továbbképző intézmény költségvetési keretek közötti felállítását, mely lovasedzőképzésnek is otthont adna.
   3. A versenyrendszernek a reális irányba való átszervezését
   4. Több kisebb követelményű, de értékmérő nemzetközi lovasversenyen való részvétel biztosítását.
3. Az irányító szervek számára.
   1. A fentiek anyagi feltételének biztosítását.”

Forrás:

• Babochay György: Tegnapok Jász-Nagykun-Szolnok megye lóvilágából
• Váczi Ernő: Zsurmák
• A Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága: Jávor György 1921 - 1990

Képek forrása: A Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága: Jávor György 1921 - 1990