A legek versenye – ennyi minden fért bele az idei Szuperdöntőbe
„Amikor az idei Szabadidős Szuperdöntőt a legek versenyének neveztük, már tudtuk, hogy nagy feladatra vállalkoztunk. Azt viszont még mi sem láttuk pontosan, mennyi mindent kell majd megoldanunk ahhoz, hogy a végén jó érzéssel gondolhassunk vissza ezekre a napokra” – Csilló Rita írása.
Hatodik alkalommal rendeztük meg a Lovassportok Amatőr és Utánpótlás Szakágának döntőjét, és most először költöztünk el Budapestről, a Nemzeti Lovardából. Szilvásvárad adott otthont az évünk legfontosabb eseményének. Gyönyörű környezet, fantasztikus vendéglátók fogadtak bennünket, mi pedig hónapok óta azon dolgoztunk, hogy ebben a környezetben a mi közösségünk is otthon érezhesse magát.
Mert egy ilyen költözésnél szinte mindent újra kell gondolni. Ami a megszokott helyszínen már kézre állt, aminek ismertük a menetét, arra itt új megoldást kellett találnunk. A távolság a szervezést és a résztvevők utazását is nehezítette, közben az időjáráshoz is alkalmazkodnunk kellett. És mindehhez akkora mezőny érkezett, amelynek fogadása önmagában is komoly felelősség.
354 lovas, 268 ló és 68 egyesület vett részt a Szuperdöntőn. Négy pályán, 115 versenyszámban összesen 1875 startot bonyolítottunk le. Negyvenegy kategóriában avattunk bajnokot, és csapatversenyt is hirdettünk. A lovak számára 240 bokszot adtunk ki, a versenyzők között pedig több mint tízmillió forint értékű tárgynyereményt oszthattunk szét a támogatóinknak köszönhetően.
Leírva is tekintélyes számok. A helyszínen viszont mindegyikhez tartozott valaki, akinek éppen az a néhány perc volt a legfontosabb. Egy lovas, aki végre bejutott a döntőbe. Egy edző, aki egész évben erre készítette a tanítványát. Egy szülő, aki talán jobban izgult a pálya szélén, mint a gyereke odabent.
A mi szakágunkban a versenyzővel együtt sokszor az egész család megérkezik. Jönnek a testvérek, a nagyszülők, és napokra a verseny köré szerveződik a család élete. Ezt szervezőként sem lehet figyelmen kívül hagyni. Miközben négy pálya működését hangoljuk össze, arra is gondolnunk kell, hogyan telik annak a kisgyereknek a napja, aki a testvérének szurkol, vagy mit tudunk kínálni a családoknak két versenyszám között. Ezért dolgoztunk annyit a kísérőprogramokon is. Szerettük volna, hogy megérje együtt eljönni, együtt maradni, és a versenyzés mellett legyen idő találkozni, beszélgetni, kikapcsolódni is.
Az idei rendezvény mögött azonban minden korábbinál nehezebb anyagi helyzet állt. Erről is szeretnék őszintén beszélni, mert a Szuperdöntő történetéhez ez ugyanúgy hozzátartozik, mint az eredmények. Nagyon szűkös forrásokból kellett gazdálkodnunk, miközben a helyszínváltás rengeteg új feladatot hozott. Sokszor kellett újraterveznünk, utánajárnunk, segítséget kérnünk, és végiggondolnunk, hogyan tudjuk mégis biztosítani azt a színvonalat, amelyre a résztvevők joggal számítanak.
A szakbizottság tagjai hónapokon keresztül tették ebbe a munkába az idejüket és az energiájukat. Saját feladatok, munka és család mellett, gyakran mindezeket háttérbe szorítva szervezték a döntőt. Ennek ára van a magánéletben is. Elmaradó közös esték, későbbre tett teendők, újabb telefonok akkor is, amikor az ember már szívesen letette volna aznapra. Ezt a családjaink is viselték velünk együtt.
A helyszínen több mint negyvenfős szakmai stáb dolgozott. Három pályaépítő, a versenyirodák munkatársai, több mint tíz bíró és a lebonyolításban részt vevő kollégák összehangolt munkájára volt szükség ahhoz, hogy ekkora mezőnnyel, négy pályán is haladni tudjon a verseny. Folyamatos figyelmet igényelt, hogy a felmerülő helyzetekre időben találjunk választ, és a lehető legkevesebb fennakadással mehessen tovább minden.
Összességében ez sikerült. A nehézségekkel együtt is jól működő, magas szakmai színvonalú döntőt tudtunk rendezni, amelyre jó érzéssel nézhetünk vissza. Ehhez kellettek a szilvásváradi vendéglátóink, a támogatóink, a teljes stáb, és kellettek a résztvevők is: a türelmük, az együttműködésük, az, ahogyan jelen voltak ezekben a napokban.
Szervezőként az ember fejében még sokáig ott marad, min lehetne legközelebb javítani. Bennem is ott van. De most szeretném azt is megengedni magunknak, hogy örüljünk annak, amit közösen véghez vittünk. Mert tudom, mennyi munka volt benne, és tudom, hányszor kellett összeszedni magunkat hozzá.
A hatodik Szabadidős Szuperdöntő valóban a legek versenye lett. Az 1875 start mögött pedig ott van egy egész közösség idei munkája. Jó volt Szilvásváradon együtt látni mindazokat, akik ezért egész évben annyit tesznek.
Szöveg: Csilló Rita
Kapcsolódó cikkek
Kommentek