Magyar arany az Appaloosa Európa-bajnokságon - Interjú Ledneczki Verával

Újabb magyar westernlovas siker született a nemrégiben megrendezett Appaloosa Európa-bajnokságon Zduchovice-ben. Ledneczki Vera egyedüli résztvevőként képviselte hazánkat ezen a megmérettetésen és fiatal kora ellenére két számban is győzedelmeskedni tudott a népes nemzetközi mezőnyben.

Vera neve ismerős lehet a western lovaglásban jártas olvasók számára, ugyanis volt már ifjúsági és felnőtt magyar bajnok is. Tanulmányait a Kaposvári Egyetem Lótenyésztő és Lovassportszervező Agrármérnök szakán végzi, hétvégente pedig lovas oktatóként dolgozik a családi lovas farmjukon Pakson.

Elsőként mesélj nekünk az Európa-bajnokságról! Hogy érezted magad kint Csehországban?

Ez a verseny az Appaloosa Tenyésztők Szövetségének Európa-bajnoksága volt, ahol ezúttal hét nemzet lovasai képviseltették magukat. A verseny házigazdája a korábbi évekkel ellentétben nem Franciaország, hanem Csehország volt, de így is kilenc órát kellett utaznunk. A helyszín lenyűgözött, egy hatalmas, főleg díjugratásra szakosodott lovas komplexum adott otthont a rendezvénynek. A szervezés zökkenőmentesen zajlott, mindenki nagyon kedves volt velünk.

Fotó: Vera Markova

Hogyan zajlott a verseny? Milyen helyezéseket sikerült elérned?

Első nap Ranch Riding (1) versenyszámban indultam, ahol a nyolcadik helyen végeztem, pénteken pedig Green Hunterben (2) szereztem egy hatodik helyezést. Ezek nem a fő számaim, csak azért neveztem be, hogy minél több inger érje a lovamat a versenypályán, hogy a vasárnapi Trail-re (3) már csúcsformába kerüljünk.

Már a melegítőpályán éreztem a lovon, hogy ha én nem rontok el semmit, akkor esélyünk lehet az aranyra. A legnagyobb vetélytársam, Arne Kühn pont előttem indult és gyönyörű pályát ment, így nagy volt rajtam a nyomás. De a lovam kiegyensúlyozottan szerepelt és pontosan azt csinálta, amit kértem tőle.

Az eredményhirdetés idegőrlő volt. Négy bíró bírálta a versenyt, az első kettő a német lovast hozta ki az első helyre, engem pedig a másodikra, a másik két bíró viszont pont fordítva látta. A legvégén ott álltunk és vártuk az összesített eredményt, ami életem leghosszabb két perce volt. Amikor szólították a második helyezetett, már indultam volna, de nem az én nevemet mondták be végül. A másik lovas sportszerűen gratulált én meg csak hebegtem-habogtam. Kihívtak az első helyért, majd eljátszották a magyar himnuszt. Elképesztő volt.

A következő számomat már nyomás nélkül tudtuk teljesíteni, így a Green Trail Open-ben is bajnokok lettünk. Az utolsó számom pedig a Pleasure Senior Open volt, ami nem kifejezetten az erősségünk, de nagyon jól ment a lovam, élmény volt versenyezni, és így sikerült az ötödik helyen végezni.

Fotó: Vera Markova

Ez volt az első nagyobb megmérettetésed vagy szerepeltél már korábban is ilyen rangú versenyen?

Ez volt a második nagy nemzetközi versenyem, 2015-ben indultam az Americana-n, de az akkori tudásunk a közelében sem volt a mostaninak.

 Tanultál valami hasznosat a versenyen?

A hét során sokat tudtunk edzeni, valamint edzéseket nézni. Szerintem ott a helyszínen is sokat fejlődtünk, köszönhetően a többi lovasnak. Az Arne által edzett lovasok pályáit és melegítését figyelve tanultam a legtöbbet. Ő egy nagyon sikeres és tehetséges edző, még most sem hiszem el, hogy sikerült megelőzni.

Fotó: Vera Markova

Hogyan készültél a versenyre, kik segítettek a felkészülésben?

Ez a felkészülés sem volt más, mint bármelyik másik. Édesapám, Ledneczki László az edzőm, így vele készültünk a legjobb tudásunk szerint. Önerőből jutottunk el idáig, a felkészülési és versenyzési költségeket saját forrásból teremtjük elő. Saját lovainkkal versenyzünk és a kiképzésüket is magunk végezzük, így még büszkébb vagyok az elért eredményeinkre.

Miért pont western lovaglás? Kipróbáltad már magad más szakágban is?

Még gyerekkoromban hozzánk került egy western nyereg és onnantól kezdve abban lovagoltunk. Nem volt nagy jelentősége, mert akkoriban az erdőt-mezőt jártuk, és mindegy volt, hogy milyen nyereg van a lovon. 2006-ban próbáltuk ki először magunkat western versenyen, és azóta nincs megállás, minden évben versenyzünk. Próbáltam már a díjugratást és a díjlovaglást is, de még mindig a western áll hozzám a legközelebb. De hiszem azt, hogy a jó lovas, az jó lovas szakágtól függetlenül és szerintem hasznos dolgokat lehet tanulni egymástól.

Fotó: Stier Adrienn

Mesélj kicsit a lovadról! Mit kell tudnunk róla?

A lovam DS Chinese Girl, de mi csak Bonnie-nak szólítjuk. Ő egy 9 éves appaloosa kanca, aki négy éves korában került hozzánk. Azóta én képzem és versenyzek vele évről-évre egyre jobb eredménnyel. Ő egy igazi művésznő, ha valami nem tetszik neki, azt rögtön jelzi is, de szerencsére türelemmel és szép szóval bármire rávehető. Idén éreztem először, hogy nem csak otthon, hanem már a versenypályán is teljesen egymásra tudunk hangolódni, így öröm vele a versenyzés. Az EB-n is olyan volt, mintha ő is nyerni akart volna.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Bonnie most kiérdemelt egy kis pihenőt, ráadásul nekem is kezdődik a ZH szezon az egyetemen. Nagyon nehéz lesz megállni, hogy tanulás helyett ne inkább vele töltsem az időt. A jövő évről még nem tudok nyilatkozni, mert akkor fogok diplomázni, ráadásul a szakmai gyakorlatom is külföldön szeretném tölteni, így lehet szüneteltetnem kell a versenyzést. De eszem ágában sincs abbahagyni, csak tanulni szeretnék, hogy még jobbak legyünk.

Fotó: Stier Adrienn

A versenyszámokról:

Open: Nyitott szám, minden korú és képzettségi szintű lovas számára.

Green: Ló versenytapasztalatára vonatkozó megjelölés

Senior: Ló korára vonatkozó megjelölés

Ranch Riding: Ennek a versenyszámnak a farm körüli munka az alapja, egy sokoldalú, együttműködő lovat keresnek benne, aki könnyedén és azonnal teljesíti a bonyolultabb feladatokat is.

Hunter Under Saddle: Hasonló a western pleasure-höz, annyi különbséggel, hogy itt angol felszerelésben kell a lovat bemutatni és nyújtottabb jármódokat követelnek.

Trail: Ebben versenyszámban egy járóiskolákból és terepakadályokból épített pályán kell körbemenni, ahol a legóvatosabb és legfigyelmesebb lovat keresik.

Western Pleasure: Ebben a versenyszámban a western lovak mozgását és idomítottságát nézik. Legfontosabb szempontok az egyensúly, az összeszedettség, a szabályosság, a fej- és nyaktartás, illetve a lovagolhatóság.

Írta: Szalontai Virág

Fotó: Vera Markova és Stier Adrienn