Szársegítség - avagy mi a teendő, amikor a lovas kezében a gyeplő

A szárak szinte mindig kéznél vannak, de meg kell tanulni helyesen használni őket. Hiszen a szár nem kapaszkodó és nem is fék, hanem rugalmas kapocs a lovas finom keze és a ló puha szája között.

A helyes alap szártartás az, amikor a lovas keze könyökben hajlított, álló öklökkel fogja a szárat, amit a kisujj és gyűrűsujj között vesz fel és a mutató és hüvelykujj között hagyja el a lovas markát. A gyűrűsujj lehet picit kiengedve, hogy az öklöt aztán szükség esetén teljesen zárni, majd nyitni lehessen, úgynevezett arretálást tudjon a lovas végrehajtani. Ez a mozdulat arra emlékeztet, amikor a szivacsból kinyomjuk a vizet.

A lovas alkarja a könyöktől a zabláig egy egyenesre esik, nincs törés csuklónál. A lovas könyöke, válla rugalmas és leengedett. Fiatal lovak tanításánál előfordulhat egy oldalra mutató, nyitottabb kéztartás, a nyakról a szárak oldalirányba elmozdítása, az öklök és az alkar egymástól távolabb tartása.

A helyes ülés - Fotó: Wikimedia Commons

A szárakat nem kell megragadni, és végig ugyanott tartani, hiszen nem egy kimerevített, rögzített mozdulatról van szó. A szártartás folyamatosan változik a ló állapotától és a feladattól függően. Néha kicsit előrébb kell fogni a szárakon, vagy engedni a lovat lefelé nyújtózni, aztán újra rövidíteni, vagy csak az egyik száron mozdítani, tehát a lovasnak folyamatosan párbeszédben kell lennie a lóval. Az ideális szár az, amikor rugalmas, folyamatos kapcsolat van a lovas és a ló között. A szárba való kapaszkodás nem elfogadható.

A szárhasználat során nem mindig mindkét kéz végzi ugyanazt a mozdulatot. Gyakran hallani például, hogy „külső szár megtart, belső lazítgat”, tehát esetünkben szó szoros értelmében fontos, hogy tudja a bal kéz, mit csinál a jobb.

A szársegítség többféle lehet:

Felvevő szársegítséget alkalmazunk például rövidítéseknél, átmeneteknél, ilyenkor az ököl szorosabb.

Ellentartó a szársegítség például íven a belső állításnál, míg a külső szár ellentart.

A kitartó szársegítség egy hosszabban tartott mozdulat, hogy a ló beleengedjen, a hátulját pedig oda kell lovagolni a szárhoz.

Az utánaengedő szársegítség a felvevőt követi.

A szársegítség csak a többi segítséggel együtt használatos, önállóan soha, és csak átengedő lónál van értelme.

A szár hossza és a szársegítség mértéke nem okozhat fájdalmat, kényelmetlenséget a lónak. Az az ideális helyzet, ha a ló tarkója, az első nyakcsigolya a legmagasabb pont és a ló homlokvonala a függőlegesnél kicsit előrébb van.

Az az ideális helyzet, ha a ló tarkója a legmagasabb pont, homlokvonala pedig a függőlegesnél kicsit előrébb van.

Természetesen a szárak használatában, tartásában szakáganként lehetnek különbségek, abban azonban megegyeznek, hogy a szársegítség csak a csizmát és a testsúlyt hivatott kiegészíteni. Örök igazság, hogy nem kézzel kell lovagolni.

Tudatos, következetes lovaglással elérhető az az állapot, amikor a ló átengedő, mozgásában fesztelen és a szárakon puhán támaszkodik. A száronlét egy olyan állapot, amikor a ló nem feszül bele a lovas kezébe, és nem is bújik el előle, hanem kitölti a keretet.

Akkor van jó állapotban a ló, ha amikor a lovas a szárakat lassan kicsúsztatja a kezéből, a ló követi – nem elrohan, hanem keresi a támaszkodást. A szárak kirágatása a kézből hasznos feladat annak ellenőrzésére, hogy a lovas nem kézzel lovagol, a ló a szárak folyamatos engedésére úgy reagál, hogy követi (utána nyújtózik), miközben ugyan olyan lazán mozog feladott háttal. A jól képzett ló keresi is ezt a támaszkodást, a jó lovas pedig ezt elsősorban üléssel, csizmával és rávezető feladatokkal éri el, amikről majd később lesz szó.

Ellentartó a szársegítség például íven a belső állításnál, míg a külső szár ellentart.

Írta: Száz Petra, lovaskultúra oktató

Fotó: Pixabay

A cikksorozat korábbi részei:

Csizma, comb, sarok: lóháton egyre megy? >>

Lovas szakkifejezések – és ami mögöttük van >>

A legfrissebb lovas cikkek egyenesen a postafiókodba: