Lóháton írt történelem

A kutya az ember legjobb barátja, de a ló írta a történelmet – a közismert mondást most újabb tudományos bizonyíték igazolta. Dán kutatók az emberi génállomány vizsgálata révén mutattak rá arra, hogy a lovak háziasítása és a lovaglás elterjedése milyen hatással volt Eurázsia népeire.

A lovak háziasítása megváltoztatta Eurázsia arculatát, segített a nyugat felé vonuló hunoknak és mongoloknak kiszorítani az indoeurópai földműveseket, de veszélyes betegségek kórokozóit is magukkal hozták Európába.

A Science és a Nature folyóiratokban publikált tanulmányok szerzői több tucatnyi ember genetikai állományát szekvenálták a Kr. előtt 2500 és Kr. után 1500 közötti négyezer éves periódusból, a vaskortól a középkorig. Elemzéseik azt mutatták, hogy az eurázsiai sztyeppe lakóinak genetikai felépítésében lassú, de folyamatos változás zajlott le. Az érintett terület nyugaton a mai Magyarországtól és Romániától keleten Mongóliáig és Északkelet-Kínáig húzódott.

A kutatásból az is kiderült, hogy a lótartás és a lovaglás elterjedése is jelentősen alakította Eurázsia népeit. A változás első fázisa a háziasítással kezdődött, amely lehetővé tette ezeknek a népcsoportoknak, hogy populációjuk növekedjen, és ezek az állattartó társadalmak terjeszkedjenek. Később pedig, a bronzkor vége felé megjelentek a szekerek, amelyek összekötötték Dél-Ázsiát Európával és amelyek révén létrejöhettek a nagy kereskedelmi útvonalak.

A következő nagy változás a lovak használatában az volt, amikor elterjedt a lovaglás, illetve az íj és a nyíl lóháton való használata, ami gyökeresen megváltoztatta a sztyeppei hadviselést. Ez is hozzájárult a folyamatos változáshoz és a meghódított népek genetikai összetételének változásához.

Forrás: MTI

Fotó: Pixabay