Egy magyar lógyógyász kalandjai Új-Zélandon
A magyar lovas állatorvosok gyakran vesznek részt külföldi szakmai gyakorlaton, illetve internshipen, hogy azt ott megszerzett tudást és tapasztalatot aztán idehaza kamatoztassák. Dr. Joó Kinga, aki elsősorban belgyógyászattal, azon belül is a lovak légúti megbetegedéseivel foglalkozik, közel fél évet tölthetett Új-Zélandon, egy neves lóklinika munkatársaként.
Következzék dr. Joó Kinga beszámolója:
„PhD tanulmányaimat 2016-ban kezdtem el, amely során lovak felső légúti funkciózavaraival foglalkozom. Régóta terveztem, hogy külföldi részképzésre fogok jelentkezni. 2018 elején a Tempus Közalapítvány pályázati lehetőségeiről tájékoztattak minket a Kaposvári Egyetemen, ahol doktori tanulmányaimat folytatom. Ekkor egyértelművé vált számomra, hogy nem halogathatom tovább, adott a kiváló lehetőség, bele kell vágnom.
Mindig is szerettem volna eljutni az állatorvosi berkekben álom-munkahelyként elhíresült új-zélandi lóklinikára, a Massey University lógyógyászati részlegére. Ezért egyértelmű volt, hogy elsőként ide fogom beadni a jelentkezésemet. Szerencsémre pont felvételt hirdettek, ezért pár héten belül egy interjú során Skype-on bemutatkozhattam a Massey University lógyógyász kollégáinak. Nemsokára pedig értesítettek arról, hogy a Massey University vendég PhD hallgatója lettem. Persze ekkor még rengeteg teendő állt előttem, mire az utazás valósággá válhatott.
A Campus Mundi pályázatával 2018. szeptember 28-án indultam el Új-Zélandra, röpke három nap és 18.000 kilométer után már a Massey University Belgyógyászati Osztályán találtam magamat. Nehéz röviden összefoglalni ezt az öt hónapot, de az biztos, hogy szakmailag, és ami talán még fontosabb, személyes tapasztalatok réven is életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt.
A klinika jól felszerelt műszerparkja, és számos kiváló szakembere által biztosított a hallgatók nagyon magas szinten történő oktatása. A hangulatot illetően kiváló csapatjáték és nyugalom jellemzi a klinikát. Mindenki példaértékű türelemmel bánik a lovakkal, a hobbi lovasoktól egészen profikig, a kezdő állatorvostól a professzorokig.
Nem tudom, pontosan mi az oka, talán hogy relatíve kevés a lovas állatorvos Új-Zélandon és még új-zélandi szemmel is nagyon drága az állatorvosi szolgáltatás, de a lótartók hihetetlenül ambiciózusak az állatorvosi ismeretek megszerzésében, ez szinte rutinszerűen együtt jár a lótartással. Ez pedig előre viszi az állatorvoslást is. Így öngerjesztő módon a lóegszségügy nagyon magas szinten van az egész országban.
Új-Zéland adottságainak köszönhetően az intenzív állattartás szinte ismeretlen fogalom. Minden állat szabadon él, beláthatatlan óriási karámok, amerre a szem ellát.
A PhD témámat, a légzőszervi kutatásomat nagy erőkkel támogatták Új-Zélandon, sőt saját területemen olyan önállóságot és bizalmat kaptam, aminél nagyobb inspirációt talán el sem tudok képzelni állatorvosként. Mindezek alapján nem nehéz megérteni, hogy miért jelent számomra hihetetlen motivációt szakmai és személyes tekintetben is az ösztöndíjas időszak.
Talán mindegy, hogy milyen ok miatt dönt úgy az ember, hogy külföldön szeretné tovább fejleszteni tudását, a lényeg, hogy nem érdemes halogatni az indulást. Elismerem, hogy szerencse is kell hozzá, hogy olyan jól sikerüljön egy út, mint az enyém, de abban is biztos vagyok, hogy csak profitálni lehet belőle.
Hálás köszönettel tartozom a Tempus Közalapítványnak, hogy érdemesnek tartottak a Campus Mundi pályázat elnyerésére, a pályázati iroda munkatársainak pedig azért, mert kedvességük és segítőkészségük óriási támogatást jelentett számomra mindvégig. Végül pedig nagyon köszönöm a Kaposvári Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskolának, hogy ebben a tanulmányútban – csak úgy, mint minden másban is – támogattak."
Kapcsolódó cikkek
Kommentek