Magyarországon tartott kurzust a póni kategória német sztáredzője
Cornelia Endres a lovassport legeredményesebb válogatott edzője, aki 1989-től 2020-ig egyengette a német póni csapat útját. Pachl Péter meghívására a pilisjászfalui Unikornis Lovardában tartott háromnapos kurzust az Európa-bajnokságra készülő magyar pónilovasoknak.
Cornelia Endres 1989-ban lett a német póni válogatott edzője és 2020-ig töltötte be ezt a tisztséget. Munkássága alatt a német pónilovasok 64 arany, 42 ezüst és 33 bronzérmet szereztek, az aranyak közül harminckettőt Európa-bajnokságokon. A Német Lovas Szövetség 1989-ben a német lovaskereszt bronz, 2004-ben pedig ezüst fokozatával ismerte el munkásságát. Tapasztalataival a svájci, angol, olasz és svéd pónilovasokat is segítette már. A FEI korosztályos versenyeknek köszönhetően több alkalommal járt már Pilisjászfalun – végül 2020-ban itt jelentette be visszavonulását posztjáról -, de ez volt az első alkalom, hogy magyar lovasoknak tartott edzőtábort.
Cornelia Endrest az edzőtábor első napjának végén kérdeztük:
Milyenek a tapasztalatai a magyar lovasokkal?
Nagyon elkötelezett, figyelmes, koncentrált gyerekek, jól megértették, amit kértem tőlük. Minden lovasnak és minden póninak megvannak a maga gyengeségei, amiken dolgozni kell, de mindegyikükben van potenciál és mindegyikükön lehet javítani. Minden lovas hozzáállása nagyon jó volt. Azok, akik épp nem edzettek, a pálya széléről figyeltek, ami nagyon hasznos.
Holnap a nemzetközi csapatfeladatot fogják lovagolni, a programokat videóra rögzítjük, majd kiértékeljük. A cél az Európa-bajnokságon a 67%-os eredmény elérése.
Tudna említeni néhány neves német lovast, akik a póni kategóriában kezdték a karrierjüket?
Például Helen Langehanenberg, Kristina Sprehe. Bár nem lesz mindenki olimpiai- vagy Európa-bajnok, az igazán sikeres pónilovasok többsége eljut legalább a német bajnokság szintjéig. Kiváló példa Lucie-Anouk Baumgurtel, aki 2020-ban Pilisjászfalun lett a póni kategória Európa-bajnoka, majd a rákövetkező évben junior Európa-bajnok, két évvel később a fiatal lovasoknál is, jelenleg pedig az U25-ben versenyzik. Az U25ből sokan jutnak tovább a nagydíj szintjére.
Miért érdemes a gyerekeknek a póni kategóriában megkezdeniük karrierjüket?
A gyerekek – különösen a kisebbek – nem túl erősek. Az erőviszonyok egy kisebb lóval, pónival jobban passzolnak, mint egy nagy lóval. Korábban van lehetőségük arra, hogy valóban hassanak is a sporttársukra, ezáltal korábban megismerkedhetnek a nehezebb feladatokkal is. A póni kategória az ugrásváltásig pont olyan nehéz, mint a junior, az ugrásváltáson kívül minden mást megtanulnak a lovasok a póni kategóriában. Megismerik a nagy négyszöget, a feladatokat, kihívásokat, és mindez sokkal egyszerűbb egy ügyes pónival, mint egy termetes díjlóval, amivel erővel nem is bírnak.
Persze ezeket a lovakat akár egy kistermetű edző vagy tapasztaltabb sporttárs is lovagolhatja, de a gyerekek általában maguk lovagolják a pónijaikat. Egy nagyló esetében, ha a gyerek lovagolja két hétig, egyre csak nyúlik, nyúlik és nyúlik, újra össze kell szedni, az edzőnek kell felülnie, hogy korrigáljon.
Németországban hogyan zajlik a póni lovasok minősülése és kiválasztása?
Van egy minősülési rendszerünk. Télen több szemlét, versenyt rendeznek országszerte, ahová alapvetően mindenki nevezhet, aki teljesíteni tudja a kiírt FEI feladatot. Ebből kb. 40-45 lovast választanak ki, közülük még két verseny során szűrik ki a legjobbakat minden korosztályban. Majd a legjobb 20-25 méretik meg, ez az első szemle az Európa-bajnoksághoz. Következő lépésként általában kijelölünk egy nemzetközi versenyt, ahová már csak 10-15 lovas mehet, így fokozatosan szűkül a kör. Amikor már kisebb a létszám, akkor vannak célzott edzések és célzottan felkészítés az adott versenyekre.
De a lovaglás sokkal többet nyújt, mint a bajnoki címek. Az Európa-bajnokságra mindössze négyen jutnak ki évente abból a 100-150 lovasból, akik az év elején bemutatkoztak, és akik közül mind Európa-bajnok szeretett volna lenni.
Már maga a lóval való foglalkozás, a fegyelem, amit megtanulnak, olyan plusz, amit csak ez a sport adhat. Ha teniszezőként felhúzom magamat, odahajíthatom a teniszütőt a sarokba. De ezt a lóval nem tehetem meg. A fegyelemnek, az állat iránti felelősségnek nagyon nagy pedagógiai értéke van.
A gyerekek hamar rájönnek, hogy a mindennapokban is segít nekik a lovaglás. Segít rendszerbe fogni, megszervezni, strukturálni a napirendjüket. Azok a gyerekek, akik igazán sikeresek a lovaglásban, sikeresek az iskolában is, mert megtanultak fókuszálni, fegyelmezettnek lenni, rendszerezetten végezni a feladataikat. Mindez a későbbi életük folyamán is segíti őket. Már csak ezért is megéri – függetlenül az érmektől, amiket persze mindenki szeretne megszerezni.
Ez egy nagyszerű sport. Az egyetlen, amit egy élőlénnyel együtt űzünk. Itt a ló neveli a gyerekeket. A gyerekek hamar megértik, hogy csak a lóval együtt tudnak dolgozni, soha nem a ló ellenében. És azt is, hogy a dolog csak akkor működik, ha pozitívan állnak a lóhoz. Ezt a ló jobban és hamarabb megtanítja nekik, mint egy oktató.
A gyerekek természetüknél fogva türelmetlenek, de meg kell érteniük, hogy amikor valami nem megy, a póni nem bosszantani akarja őket, hanem nem értette meg a feladatot. Nyugodtnak kell maradniuk és átgondolni a problémát. Először mindig gyakoroljanak önkritikát, álljanak pozitívan a lóhoz és maradjanak türelmesnek. Ez nem mindig könnyű, de a lovaglással megtanulják.
A gyerekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogy nem mindig adhatja az ember a kezükbe a megoldást, hanem maguknak is figyelniük és keresniük kell azt – akár a pálya széléről figyelve a többiek edzését. Észre kell venniük, ami számukra is hasznos lehet, ezáltal maguknak is alakítaniuk kell a tréningjüket.
Pedagógiailag rendkívül értékes a lovaglás.
Mit kíván mindez a szülőktől?
Ha az ambíciók magasak és a nagy versenyeken való részvétel a cél, az természetesen anyagi kérdés is, mert a póni is megfelelő minőségű kell, hogy legyen. De a szülők – még azok a szülők is, akik nem rendelkeznek lovas háttérrel – hamar észreveszik, hogy érdemes a gyereket támogatni a lovaglásban, mert hasznos számára, és ezzel az egész életútjukon segítik őket. Nem kizárólag az anyagi támogatás a fontos, hanem hogy lehetővé tegyék a lóval való foglalkozást, az edzéseken és más kiegészítő foglalkozásokon való részvételt. A lovaglás időigényes sport, ami kitölti a gyerekek szabadidejét, de hamar megtanulják összhangba hozni az iskolával.
Milyen kiegészítő foglalkozásokra van szükség a lovaglás mellett?
A lovagláshoz a testi fittség is hozzátartozik. Nem várhatom el, hogy a pónim mindig fitt legyen, ha én magam nem vagyok az, ezért az első kitétel az, hogy edzenem kell a testemet.
Fontos kiegészítő sportot végezni. Speciális trénerekkel meg kell találni a problémás pontokat. Sok gyerek, amikor növésben van, ferde, görnyedt. Ezen fizioterápiával nagyon sokat lehet segíteni.
Az igazán sikeres lovasoknak fejben is ott kell lenniük. Egyénileg eltérő, hogy kinek mire van szüksége. Sokaknak segít egy mental coach, de vannak gyerekek, akik nem tudnak mit kezdeni vele. Vannak, akiket hagyni kell, hadd csinálják, ahogy jónak érzik és vannak, akik örülnek, hogy egy szakembertől, pszichológustól kapnak segítséget, hogy hogyan maradjanak nyugodtak az edzések során, hogyan kontrollálják magukat. Mert csak akkor tudják a pónijukat kontrollálni, ha magukat is kontroll alatt tartják.
Van jól bevált receptje a sikernek?
A párosnak először is passzolnia kell, hiszen mindig csak az adott póni-lovas párossal tudok dolgozni. Passzolniuk kell egymáshoz, a póninak kell, hogy legyen egy jó alapminősége jó alapjármódokkal. A gyereknek tehetségesnek kell lennie, tehetség nélkül ez nem megy. Ha mindez megvan és a gyerekek jól megértenek, fejben is ott vannak, ráéreznek, a technikát már jól lehet tanítani és sokat ki lehet hozni egy párosból.
Azt, hogy ki lesz Európa-bajnok, nem lehet előre megjósolni, ugyanis különösen a gyerekeknél gyakori, hogy néhány hétig nagyszerűen fejlődnek egy irányba, majd stagnálnak. Van, hogy az ember kezdetben azt gondolja, hogy egyik vagy másik párosban nincs túl sok potenciál, majd egyszer csak ugrásszerűen fejlődni kezdenek és túlszárnyalják azt, amire a kezdetekkor számítani lehetett. 2-3 év alatt mutatkozik meg, hogy végeredményben mennyit lehet kihozni egy kombinációból.
Többször említette a tehetséget. Mi a fontosabb, a tehetség, vagy a szorgalom?
Tehetségre és szorgalomra egyaránt szükség van. A tehetség számomra az, hogy a lovasnak ösztönösen van érzéke a lovagláshoz. Ez olyasmi, amit nem lehet tanítani. Vagy van, vagy nincs.
Szorgalom nélkül a tehetség semmit sem ér. Szorgalommal sokat lehet tanulni, tapasztalattal is sokat lehet javulni, de végeredményben a legjobbak az utolsó pillanatban érzéssel, megérzéssel megcsinálják. Ha csak a szorgalom van, tehetség nélkül, akkor egy bizonyos szintig lehet támogatni az adott lovast, de a végén a tehetség különbözteti meg a jókat az igazán jóktól.
Szöveg és fotó: Riderline
Kapcsolódó cikkek
Kommentek