Hogyan nyerítenek a lovak? Tudósok kiderítették!
A ló a hangszálai ahhoz hasonló rezgésével hozza létre a nyerítés alacsony hangmagasságú részét, mint ahogyan mi, emberek beszélünk és énekelünk, míg a magas hangmagasságú részt a gégével.
A ló nyerítése jellegzetes és azonnal felismerhető hang. A nyerítést létrehozó egyedülálló hangképzés azonban régóta rejtélyt jelentett a tudósok számára, mivel magas és mély hangmagasságú komponenseket egyaránt tartalmaz. A rejtélyt végül egy európai tudóscsoport oldotta meg, kutatásukat ("The high fundamental frequency in horse whinnies is generated by an aerodynamic whistle" – A ló nyerítésének magas alapfrekvenciáját aerodinamikai síp generálja) a napokban publikálták a Current Biology felületén.
2015-ben született kutatás arról, hogy a ló nyerítése két különböző hangot tartalmaz, egy magasat és egy mélyet, amelyeket az állat egyszerre ad ki. Az, hogy a lovak magas frekvenciájú hangokat is ki tudnak adni, azért is meglepő, mert a hangmagasság általában összefüggésben van az állat testméretével: a nagy állatok általában mélyebb hangokat adnak ki, míg a kis állatok magasabb hangokat.
A napokban megjelent friss publikáció arra derített fényt, hogy a ló hangszálai rezgésével hozza létre a nyerítés alacsony hangmagasságú részét – hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek beszélnek és énekelnek –, míg a magas hangmagasságú rész a gégében keletkező sípolás vagy fütyülés. A ló az első ismert példa olyan élőlényre, amely egyszerre képes ezeket a hangokat előállítani.
A nyerítés magas hangmagasságú részéhez a gége hangszálak körüli izmai megfeszülnek, és a levegő egy kis, résszerű nyíláson préselődik át. Az egerek és a patkányok is képesek erre, bár hangjuk túl magas ahhoz, hogy az emberi fül érzékelje. Ez az első tudományos bizonyíték arra, hogy a rágcsálókon kívül más állat is képes hangképzésre a gége aerodinamikus sípként való használatával.
A kutatás során számos technológiát felhasználtak a kutatók, például endoszkópos és CT-vizsgálatot. Az endoszkópos vizsgálat során egyértelműen látható volt, hogy az állatok hangszálai rezegtek, amikor alacsonyabb hangokat adtak ki, de nem mozdultak a magasabb hangoknál, viszont utóbbi esetben a környező izmok erősen összehúzódtak.
Forrás: Smithsonian magazine
Kapcsolódó cikkek
Kommentek