A ló szeretete az, ami összeköt
Az állatok világnapja alkalmából a hazai lovasélet meghatározó személyiségeit kérdeztük arról, mit köszönhetnek a lovaknak, mit jelent nekik a ló és hogy mit üzennének lovastársaiknak.
Stróbl Dorottya, Tászler Melinda, Dallos Gyula, Lázár Zoltán, Hölle Martin, ifj. Dobrovitz József, dr. Bába András és Ormándi Zsolt osztották meg velünk gondolataikat.
Dallos Gyula mesteredző, a Lovassport Örökös Magyar Bajnoka:
"A ló az ember nemes társa már több ezer éve. Az emberiség legtöbb hasznú segítsége. A lóval való foglalkozás pedig egy viselkedési forma, ami nap mint nap megérinti a testet és a lelket, és tükröt tart elénk. Pont ezáltal az embertársainkkal való kapcsolatok terén is segít.
A ma emberének azt tudom javasolni, hogy ne az egoizmus, ne a magamutogatás miatt vegye maga mellé a lovat, hanem társként egy életen át és részesítse a lónak megfelelő, a lónak kijáró bánásmódban. Az igazán jó lovas a ló fejével tud gondolkodni, és tudja, mit, mikor, hogyan kell tennie azért, hogy a ló veleszületett képességeinek legjavával tudja megajándékozni az embert. Azt szoktam mondani, hogy a lovat az Isten jókedvében teremtette, az ember és a ló kapcsolata pedig a teremtés non plus ultrája. Talán nem is ismerjük ennek a csodának az igazi értékét, amíg el nem veszítjük. Tiszteljük és ápoljuk tehát ezt a kapcsolatot, amíg csak tehetjük. De én azt gondolom, ez a kötelék megbonthatatlan, amíg világ a világ."
Dallos Gyula és Akvarell - fotó: xenophon.hu
Lázár Zoltán kilencszeres VB aranyérmes fogathajtó:
„Az alap, mindennek a kezdete nem a sport volt, hanem az állatszeretet, amit Édesapánktól örököltünk. Különösen a kutyák és lovak szeretetét. És ebből az állatszeretetből jött az, hogy sportolni kezdtünk. De a sportban is mindig a szeretet felől közelítettünk a lovaink felé és talán pont emiatt rengeteget kaptunk vissza tőlük. A sikereinket nekik köszönhetjük, hiszen ők vittek, ők húzták a kocsit a győzelmekhez vezető úton. De nem csak a bajnoki címeket köszönhetjük nekik, hanem rengeteg emberi kapcsolatot is, hiszen a lovak és a versenyzés kapcsán nagyon sokakat megismertünk, barátokra tettünk szert, akiktől rengeteget kaptunk vissza, épp úgy, ahogy a szurkolóktól is. Sőt, én a lovaknak köszönhetően ismertem meg a feleségemet, hiszen az ő édesapja is fogathajtó. Lovak nélkül tehát nem lenne teljes az életem. Szorosan ott vannak a mindennapjaimban és nem is tudom elképzelni, hogy ez másként legyen. A napom a lovakkal indul és a lovakkal záródik.”
Lázár Zoltán - fotó: Horváth Krisztina, Hoefnet
Hölle Martin pónifogathajtó és kettesfogathajtó világbajnok:
"Nekem, amikor gyerek voltam, a kikapcsolódást jelentették a lovak. Aztán később, amikor elkezdtem versenyezni, a lovakon keresztül tanultam meg hosszabb ideig koncentrálni, a feladatokat komolyan venni. A versenyeken is a lovak miatt érhettem el sikereket, hiszen ők végzik a nehezebb munkát, ők húzzák a kocsit. Szerintem a lovakkal azért jó dolgozni, mert a lóval mindig kell foglalkozni, ez felelősség. Meg a szeretet, amit adnak... Nagyon sokat adnak."
Hölle Martin - fotó: Horváth Krisztina, Hoefnet
Stróbl Dorottya díjugrató, díjugrató edző, a Magyar Lovassport Szövetség főtitkára:
"Az állatoknak, a lovaknak köszönhetem a hivatásomat, a hobbimat, a türelmemet, a legjobb barátaimat, a páromat, akivel nagy boldogságban élek. …aligha lehet az élettől többet kívánni."
Stróbl Dorottya - Fotó: Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete
Ifj. Dobrovitz József, a világbajnok kettesfogathatjó magyar csapat tagja:
"A lovazás gyerekkorom óta megvan, az egész napot a lovakkal töltöm. Szebbé teszik a mindennapjaimat és nagyon sokat tudnak adni mind a sportban, mind az életben."
Ifj. Dobrovitz József - Fotó: Vida-Szűcs István
Dr. Bába András lógyógyász specialista, a Magyar Lógyógyász Állatorvosok Egyesületének elnöke:
"Amikor az emberekben csalódunk, ott vannak a lovak, hogy ezt kompenzálják. Ők meg tudják gyógyítani az ember lelkét és visszahozni az emberekbe vetett hitét."
Dr. Bába András - fotó: Szabó Réka
Ormándi Zsolt patkolókovács mester, a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének elnöke:
"Szerencsés helyzetben vagyok, mert a magánéletemben és a munkám során is állatok vesznek körül nap mint nap. Nagyon fontosnak tartom, hogy a 21. században a világ fejlett országaiban a lovakat főleg hobbiból, kedvtelésből tartjuk, a mindennapok ezért szóljanak az ő jólétükről. Vonatkozzon ez minden szakmabelire, hogy a mindennapi munkában adjuk meg ezeknek a lovaknak a segítséget, hogy megfelelhessenek az emberek által támasztott elvárásoknak. Ezáltal minden nap egy kicsit hozzáteszünk a jólétükhöz."
Ormándi Zsolt
Legyen bár szó tehát lovasokról, fogathajtókról, állatorvosokról vagy épp patkolókovácsokról: a lovak szeretete az, ami mindannyiunkat összeköt.
Kapcsolódó cikkek
Kommentek