Amit lovad vérlabor vizsgálatáról tudnod érdemes
A különféle laboratóriumi vizsgálatok a kórtörténet és a fizikális vizsgálat mellett fontos szerepet töltenek be egy-egy ló betegségének felderítésében is. A lótartók körében a laboratóriumi módszerek közül talán a vérvizsgálat a legismertebb. Ez a rövid kis összefoglaló betekintést nyújt arról, hogy mit is tud az állatorvos kiolvasni egy vérlabor leletből.
Laboratóriumi vizsgálatok közül kiemelt szerepe van a rutin vérvizsgálatnak. A vizsgálatnak több oka is lehet pl. diagnosztikai cél betegség esetén, de lehet egy egészségfelmérő vizsgálat is. Utóbbit különösen javasoljuk legalább évente egyszer minden:
- aktívan versenyző sportlónak
- nagy igénybevételnek kitett tenyészállatnak
- idősebb lónak (15 év felett)
A fent említett laboratóriumi vizsgálat nem összekeverendő a hatóságilag előírt kötelező szerológiai ellenőrzővizsgálatokkal, ahol fertőző betegség elleni ellenanyagokat mutatnak ki (takonykór, fertőző kevésvérűség és mének esetén tenyészbénaság).
Az általunk taglalt rutin vérvizsgálat két fő részből áll:
- hematológai vizsgálat
- biokémiai paraméterek vizsgálata
A hematológiai vizsgálat a vér alakos elemeinek (pl.: vörösvértest, fehérvérsejt) mennyiségi és minőségi mutatóit vizsgálja. Ez további három szegmensre osztható:
- Az erythrogram vizsgálatával a vörösvértestek vizsgálata történik. Segítségével megállapítható, hogy a lónak van-e vérszegénysége, és hogy az milyen jellegű és oktanú (pl. vashiányos vagy vörösvérsejtszétesés miatti stb.).
- A leukogram a fehérvérsejtek vizsgálatát jelenti. Fontos tudni, hogy súlyos gyulladás esetén a lovak fehérvérsejtszáma lecsökken és ennek mértéke a kórjóslat szempontjából sem utolsó. Az idült betegségek pedig gyakran fehérvérsejtszám emelkedéssel járnak. A fehérvérsejtszám normalizálódása fontos feltétele a gyógyult státusz megállapításának. A leukon vizsgálata során az összsejtszám mellett az egyes sejttípusok (neutrophilok, lymphocyták, monocyták, eosinphilok, stb.) aránya is megállapítható, ami fontos lehet bizonyos betegségek elkülönítése szempontjából (pl. baktériumok okozta gyulladás, vírusok okozta fertőzés, paraziták okozta betegségek).
- A harmadik része a hematológiai vizsgálatnak a thrombogram, ami a vérlemezkék vizsgálatát jelenti. Ezek a sejtek felelősek többek között a véralvadásért, de emellett más, pl. immunfunkciókkal is bírnak. A thrombogram vizsgálata kiegészítve a véralvadási profillal nagyon fontos információkat szolgáltathat a különböző kórós vérzékenyéggel járó állapotok felderítésében.
Miután a teljes vérből a vér alakos elemei különböző módszerekkel eltávolításra kerültek, egy tiszta, sárga színű folyadék marad vissza, a plazma. A plazmában számos olyan biokémiai anyag található, amelyek segítenek meghatározni, hogy az állat egészséges, vagy esetleg valamilyen betegsége van, ami további vizsgálatokat indokol.
A biokémiai paramétereket öt nagy csoportba osztjuk most fel:
- A szérumfehérjék két csoportba sorolhatók, ezek az albumin és a globulinok. Az albumin gyakorlatilag azért felelős, hogy a vér érfalakra gyakorolt nyomását fenntartsa, ezáltal biztosítja a fenntartható keringő vértérfogatot. Az albumin csökkenése a lovakban végtag és hasalji beszűrődéssel jár és leggyakrabban hasmenés, súlyos mellhártya-, vagy hashártyagyulladás miatt alakul ki, de számos más oka is lehet.
A másik fehérje típus a globulinok, amik természetesen szintén további csoportokba oszthatók. Emelkedésük idült gyulladások esetén vagy esetleg bizonyos daganatoknál jelentkezhet. Ide tartoznak az akut fázisú fehérjék is, amik közül lóban leggyakrabban a szérum amyloid A (SAA) használt. Ez a mutató mostanában igen népszerű a lovak vizsgálata során, mivel nagyon érzékeny és igen apró eltérések is markáns emelkedést okoznak a koncentrációjában. - Az ionok és mikroelemek közül lóban rutinszerűen a nátriumot, káliumot, klórt, bikarbonátot, magnéziumot, kalciumot, foszfátot, szelént, rézt és a vasat mérjük. Az első négy (Na, K, Cl, HCO3) főleg az ozmotikus viszonyok megtartásában és a sav-bázis egyensúlyban játszik szerepet. Ezek igen szigorúan szabályozott ionok és a normálistól 10-20%-os eltérésük is súlyos, életveszélyes állapotra utal.
A kalcium és a foszfor fontos jelzője a vesefunkciónak valamint az izmok és csontok működésére is utalhat. A rutinszerűen mért nyomelemek közül a szelén fontos antioxidáns szerepet tölt be és számos lóbetegség kialakulásában klinikai vagy szubklinikai szelénhiány játszik szerepet. A valós rézhiány lovakban ritka és klinikailag főképp porcproblémákkal hozták összefüggésbe, emellett a súlyos rézhiány immunfunkciókat és a vérképzést is kórosan befolyásolja. A vashiány már egy jóval ismertebb kórkép és bár lovakban is előfordul, mégsem tartozik a gyakori elváltozások közé. - A vérben több enzim szérum aktivitása is mérhető egészséges ló esetében is. Ezek a különböző szervekből jutnak a véráramba és mérésüknek fontos diagnosztikai jelentősége van. A legfontosabb szervek: a máj, a vázizmok, a szív, a belek, az agy, a csontok és a vörösvérsejtek. Az enzimek szerepe általában egy aminosav, fehérje vagy cukor átalakítása az adott szervben. Egy-két kivételtől eltekintve azonban ezek az enzimek nem specifikusak az adott szervre, emiatt nagy szaktudást és tapasztalatot igényel, hogy koncentrációjuk emelkedése különböző kombinációban melyik szerv elváltozására utalhat. A legfontosabb mért enzimek a GGT, GLDH, AST, ALP, LDH és a CK.
- A veseparaméterként használt két molekula a karbamid és a kreatinin, amelyek jól mutatják a vese kiválasztó kapacitását. Azonban legalább a veseállomány károsodásának 75%-a szükséges, hogy pusztán vesekárosodás miatt eltérés legyen ezekben az értékekben. A csökkent vesefunkciónak a veseállomány károsodásán kívül azonban számos más oka is lehet: pl: kiszáradás, keringési problémák, alsóhúgyúti elzáródások.
- A különböző anyagforgalmi mutatók közül a vércukor és a vérzsír (triglicerid) utalhat a szervezet energiaállapotára, de jelzője lehet hormonális betegségeknek is, mint pl. Cushing-betegség vagy a metabolikus szindróma. A koleszterin mérése is elvégezhető lovakban, azonban a pontos felhasználhatóságukat illetően jelenleg kevés adat áll rendelkezésre. Tágabb értelemben ide tartozik a bilirubin is, ami a vörösvérsejtekben található oxigénszállító molekula; a hemoglobin bomlásterméke. Ennek változása utalhat fokozott vörösvérsejtszétesésre és májfunkciós problémákra is.
A rutin vérvizsgálat mellett azonban vérből számos egyéb paramétert is megtudhatunk. Lehetőség van a vérből a különféle hormonszintek mérésére is, ami különösen PPID-ben (Cushing-kórban), és metabolikus szindrómában szenvedő lovak esetében fontos.
Kapcsolódó cikk
Teljesítmény vagy a sav-bázis egyensúly zavara esetén lehetőség van artériás és vénás vérgázanalízis elvégzésére is. A vérből a már említett különféle szerológiai vizsgálatokkal fertőző betegségek elleni ellenanyagok is kimutathatók, amelyek utalhatnak aktív, vagy átvészelt fertőzésre is.
Bár a fent leírtak alapján azt gondolhatnád, hogy a vérvizsgálat választ ad minden kérdésre, szeretnénk ki emelni, hogy ez csak a kirakós egy darabkája, gyakran a probléma diagnosztizáláshoz további laboratóriumi vizsgálatokra vagy egyéb kiegészítő vizsgálatokra van szükség.
Az Equi-Med Kft. lóbelgyógyászatra specializálódott, ezért praxisunkban mind diagnosztikai mind terápiás munkánk során kiemelt szerep jut a laboratóriumi vizsgálatoknak. Állatorvosaink évente több száz vérvizsgálatot végeznek ló betegeinken, így nagy tapasztalattal rendelkeznek az eredmények elemzésében.
Az Equi-Med Kft. célja a magas szintű lóbelgyógyászati szolgáltatás nyújtása. Amennyiben lovadnak belgyógyászati (légzőszervi, emésztőszevi stb.) problémája van, az Equi-Med Kft. állatorvosai rendelkezésedre állnak:
- dr. Horti Klára: +36 (30) 360-11-18, horti.klara@equimed.hu
- dr. Tóth Balázs: +36 (30) 181-38-87, toth.balazs@equimed.hu
Cikk szerzője: dr. Horti Klára és dr. Tóth Balázs - Equi-Med Kft.
Fotó: Pixabay, Equi-Med Kft.
Kapcsolódó cikkek
Kommentek