A lovassport társadalmi elfogadottságáról
Mi is az a Social License to Operate
Az utóbbi két évben a lovassportok jövőjéről szóló nemzetközi viták és beszélgetések legtöbbet emlegetett eleme sportunk társadalmi elfogadottsága, a sport megítélése volt. Olimpiai évről lévén szó, nincs ez másként 2024-ben sem. Fontos, hogy hazánkban is egyre többet, és egyre nyíltabban beszéljünk erről a témáról és az ehhez kapcsolódó esetleges problémákról, a megoldási lehetőségekről.
Először is, miről van szó?
A Social License to Operate (tükörfordításban: társadalmi működési engedély, SLO) kifejezést először 1997-ben használták a bányavállalatok projektjeinek megkezdéséhez szükséges jogi engedélyek metaforájaként. A vállalatok tevékenységeivel kapcsolatban leginkább érintett és érdekelt felek toleranciájának, elfogadásának vagy jóváhagyásának szintjét értették ez alatt. Az érintettek azok (számuktól függetlenül), akik képesek befolyásolni egy projektet. Lehetnek köztük helyi lakosok és véleményformálók, szervezett csoportok (például politikai pártok vagy civil szervezetek) és állami szereplők. A koncepciót ezután más ágazatokban is átvették, például a mezőgazdaságban, az infrastruktúrában, az energetikában, a turizmusban, és mint jelenleg tapasztaljuk, a sportban is.
Camie Heleski, a téma elismert amerikai szakértője nemrég megjelent cikkében következőképpen fogalmazta meg a lovas ágazatot érintő problémát: „Mi az a társadalmi működési engedély (SLO)? Miért számítana ez a koncepció a ló- és lovassport számára? Talán a legegyszerűbb formájában a »társadalmi működési engedély« egy iparágról vagy tevékenységről alkotott közvélemény. A koncepció teljes megértése kihívást jelent, mert nem egy kormányzati szerv által adott dokumentumként érkezik. Mégis legalább annyira fontos – talán még inkább. Átláthatóan működik a kérdéses iparág? Hisz-e a közvélemény azon érdekelt felek feddhetetlenségében, akik a legnagyobb eséllyel az ebből a tevékenységből származó előnyöket élvezik? Az emberek úgy gondolják, hogy van legitimitása a vizsgált iparágnak vagy sportnak? Azok az iparágak, amelyek büntetlenül működnek, a jelenlegi 24-7-365-ös ellenőrzés korszakában, amikor mindenki mindent lát a közösségi médiában és az online sajtóban, ezt saját felelősségükre teszik. Ma már nem fogadható el, hogy »de mi mindig így csináltuk«. Ma már nem fogadható el az a mondás, hogy »ha kiokítjuk az ellenzőket, akkor megértik a mi álláspontunkat«. A lovas ágazatnak kihívást fog jelenteni, hogy meggyőzze az érdekelt feleket arról, hogy a lovak »boldog sportolók«, ha csak a kirívó visszaéléseket kerüljük el. A közvélemény, valamint a lovassportban érdekelt felek nagy százaléka biztos akar lenni abban, hogy valóban azt képviseljük, hogy »a lovak jóléte a legfontosabb«. Ez nem pusztán hipotetikus, etikai fejtegetés. Ez valódi; ez egy fenyegetés; és a lovas ágazat szereplőinek figyelniük kell erre.”
Összességében tehát arról van szó, hogy van-e létjogosultsága a ló- és lovassportnak mai társadalmunkban, a társadalom helyénvalónak tartja-e azt, hogy lovakkal dolgozunk, illetve ahogy a lovakkal dolgozunk. Az SLO meghatározása nem túlságosan egyszerű, de nyilvános/„társadalmi” elfogadást jelent, íratlan hozzájárulást (azaz „engedélyt”) ad egy szervezetnek vagy tevékenységnek.
A társadalmi elfogadottság szertefoszlása látványos és tragikus változásokat eredményezhet komplett ágazatokra nézve. Alig néhány éven belül az agárverseny elvesztette hitelességét az Egyesült Államokban. Az emberek túl sok történetet hallottak vagy láttak rosszul gondozott agarakról, és találkoztak a jóléti botrányokról szóló tudósításokkal. Az ágazatban dolgozók, akik megpróbálták saját javukra formálni a közvéleményt, elvesztették a társadalom bizalmát. Nem mellesleg, hasonló problémával áll szemben az agársport az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is.
Egy ágazat legitimitása, az érdekelt felek beleegyezése és a közösségi szereplők közötti bizalom mind elengedhetetlenek a társadalmi működési engedély meglétéhez és fenntartásához. Meg kell jegyezni, hogy ha a társadalmi működési engedély elvész vagy jelentősen csökken, rendkívül nehéz azt visszaszerezni.
További szempont, hogy a kommunikációs technológiák gyors fejlődése és elterjedése a nyilvánosság minden eddiginél nagyobb jelenlétét teszi lehetővé a lovassportban. A „fotelharcosokat” azzal vádolhatják, hogy nem ismerik a lovas ágazat bizonyos aspektusait, de ez nem akadályozza meg véleményüket abban, hogy beszivárogjon a közvélemény gondolkodásmódjába.
Különféle viták zajlanak arról, hogy mi képezi a társadalmi engedély megszerzésének vagy fenntartásának előfeltételeit, ideértve a legitimitást, a beleegyezést, a bizalmat és a hitelességet. Az átláthatóságot és az integritást is gyakran emlegetik. Bár egy közösség beleegyezését adja, ugyanez a közösség kérheti a hozzájárulás visszavonását is. Azonban gyakran nincs olyan pont, ahol az engedély visszavonására vonatkozó „döntés” megszülethet. Végső soron a társadalmi működési engedély akkor lehet leginkább észrevehető egy iparágon belül, ha hiányzik, ami potenciális gazdasági hatást és a bizalom elvesztését okozhatja.
Észre kell venni, hogy a közvélemény biztosítékot keres arra vonatkozóan, hogy a lovassport világa komolyan veszi a lovak jólétét. Egyre gyakrabban válik világossá, hogy az érdekelt felek elszámoltathatóak a ló jólétével kapcsolatban annak minden életszakaszában, a születéstől a versenyéveken át a nyugdíjba vonulásig. Legyen szó világklasszis lovasokról, vagy komplett szervezetekről. A közösségi médiába kijutó előnytelen felvételek és a sportról adott – gyakran torz – természetrajzok pillanatok alatt válnak virálissá és a sport évszázados fényét tompítják, évtizedes karriereket törnek derékba – amit a sportba mélyen beágyazott szereplők nyilván aránytalan és indokolatlan büntetésként élnek meg, ám ez a közvéleményt és a financiális hátteret biztosító, a közvélemény szavára üzleti érdekei mentén érzékenyen reagáló támogatókat nem igazán hatja meg.
A nézőknek mindig volt véleményük a lovasokról és a lovakról, de ez leginkább szűk körben maradt. Az okostelefonok és más technológiák révén az internet azonban számos eseményt globalizált, bármennyire is jelentéktelenek azok. Hasonlóképpen, a vélemények, álláspontok globális terjedése is hatékonyabbá vált. A „24-7-365” internetes hozzáférés növeli a lovassportok potenciálisan naiv közönségnek való kitettségét. Bár ez néha pozitív platform, lehetővé teszi a vitás események gyors, széles körű terjesztését is, különösen akkor, ha többen úgy érzik, hogy a lovak biztonsága és jóléte veszélyben van.
A Tokiói Olimpián, 2021 nyarán történt az, ami (nem hivatalosan) az öttusa bukása néven ismert. A ló és a lovas egyértelmű nézeteltérése, amely a ló jólétét és mindkettő biztonságát veszélyeztette, az egész világ számára látható volt. Európa nagy részén a videoklip kevesebb mint 24 óra alatt elterjedt. Lehetséges, hogy ez ösztönözte a FEI-t egy független Lóetikai és Jóléti Bizottság összehívására. A Bizottság megbeszéléseket folytat egy olyan jóléti stratégia kidolgozásáról, amelynek eredményeként a lovak jólétének fontossága egyre nagyobb hangsúlyt kap a versenyeken és a felkészülés során.
Egy friss felmérés azt is igazolta, hogy a közvéleményt és a lovassportban érdekelt feleket jobban aggasztja a lovak biztonsága és jóléte, mint a lovasoké (például a válaszadók 32%-a aggódott a lovak biztonsága miatt, míg csak 9% aggódott a versenyzők biztonsága miatt). A FEI a Lóetikai és Jóléti Bizottság felkérésére a közelmúltban végzett felméréseket, és megállapította, hogy a megkérdezett mintegy 14 ezer lakossági válaszadó 65%-a, valamint a 28 ezer lovassportban érintett személy 75%-a érzi úgy, hogy a lovak jólétét javítani kell, és/vagy aggályai voltak a lovak jólétével kapcsolatban.
A felmérés végén, ahol a lovassportban érdekelt feleket arra kérték, azonosítsák a problémás területeket, a következő hat kiemelt témakört határozták meg:
- edzés és lovaglás/szerszám és felszerelés
- a fizikai és érzelmi stressz felismerése
- elszámoltathatóság/végrehajtás/tudás
- a többi 23 óra (azaz hogyan telik a ló élete azon a nagyjából napi egy órán túl, amikor lovagolják/edzik
- versenyszerű hajtás/lovakat számnak/eszköznek tekintik
- nem alkalmas a versenyzésre/egészségügyi maszkolás
Camie Heleski nekünk szegezi a kérdést: Megszűnik a probléma, ha figyelmen kívül hagyjuk? Nem, úgy tűnik, nem ez a helyzet. Kipróbáltuk a struccpolitikát, amikor tudomást nem véve a problémáról homokba dugtuk a fejünket. Kipróbáltuk azt a megközelítést, hogy „jobban tudjuk, mert ismerjük a lovakat”. A nagyközönség, és ami azt illeti, a lovassportban érdekelt felek közül sokan nincsenek meggyőződve arról, hogy a „szeretjük a lovakat” mondás valójában elég ahhoz, hogy a lovak jóléte a legfontosabb legyen. Ágazatként nagy értéket kell tulajdonítanunk a feddhetetlenségnek, a tisztességnek, a bizalomnak és az átláthatóságnak; ezek mind kritikus elemei a társadalmi működési engedélynek.
Végezetül egy szemléletes (negatív) példa arról, milyen egy szerencsétlen helyzet hatása a társadalmi megítélésre. 2021-ben a tengerentúlon egy tréner egy elpusztult lovon ülve telefonált. Vajon ez hatással volt a ló jólétére abban a pillanatban? Nem. A közvélemény még mindig megőrül az érzéketlenség miatt? Igen, 100%. „Emberek, tudjuk jobban csinálni... és muszáj!” – üzeni Camie Heleski.
A borítókép illusztráció. Fotó: FEI Flickr, Libby Law Photography
Kapcsolódó cikkek
Kommentek