Bázár György lesz a párizsi Olimpia lovastusa versenyeinek vezető stewardja
Október közepén kapta a hivatalos felkérést, amit azóta a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) mexikói közgyűlésén az Elnökség (FEI Board) is jóváhagyott: Bázár György lesz a 2024-es párizsi Olimpia lovastusa versenyszámainak vezető stewardja.
Bázár Györgyöt arról kérdeztük, milyen állomásai vannak egy steward karrierjének, amelyek odáig vezetnek, hogy az Olimpián lehet chief steward?
"Ez nagyon nehéz kérdés, mert olyan érzést kelt bennem, mintha arra kellene választ adnom, hogyan tud valaki olyan karriert felépíteni, ami az olimpiai munkához vezet, azaz mi kell ahhoz, hogy olimpián dolgozzon valaki stewardként. Erre sajnos nem tudok kész recepttel szolgálni. Esetemben számtalan véletlen vezetett oda, hogy kineveztek a párizsi olimpia lovastusa versenyének vezető stewardjává.
Azzal indult a dolog, hogy tizenegynéhány évesen elkezdtem rengeteg időt tölteni lovak között, ami eltartott bő 15 évig. Ez már eleve ellentétes volt azzal, aminek történni kellett volna: agrár érdekeltségű, de nem lovas családból érkezem, otthon egyáltalán nem okozott nagy örömöt az én lovak iránti rajongásom, amennyiben az a tanulás rovására ment.
Nagykanizsán, Dobri Lajos lovardájában töltöttem gyerekkorom minden szabadidejét, ott tanultam meg a lovak körüli munkát. A közel 100 ló körül és között rengeteg lehetőségem volt a tanulásra: megtanultam a kancák és csikóik körüli munkákat az istállóban, rengeteg időt töltöttem legelőn a ménessel, megtanultam lovagolni, később a csikók belovaglásában is részt vettem, segítettem a versenyre készülő lovasoknak, rendszeresen dolgoztam a kampányszerű körmöléseknél, patkolásoknál is, aztán rövidebb és hosszabb lovastúrákat vezettem a környéken, és valamelyest még fogatot hajtani is megtanultam. Igazi álomvilág volt egy lovakat imádó gyerek számára, és megtanultam rengeteg dolgot, aminek stewardként a mai napig hasznát veszem.
A Dobri család abban az időben kezdett el lovastusa versenyeket rendezni a nagykanizsai Csónakázó-tó mellett, amikor a lovardájukba kerültem (az 1990-es évek közepén). Gyerekként hatalmas élmény volt segíteni a versenyeken, aztán a 2000-es évek elejétől, amikor már nemzetközi versenyeket is rendeztek, az angol és német nyelvek ismerete miatt egyre jobban belefolytam a szervezésbe. Eleinte még a magyar technikai delegált, Mészáros Gyula hibalistáit írogattam a versenyeken, tőle tanultam meg, mennyi mindenre kell figyelnie a rendezőknek, ő olvastatta el velem a FEI lovastusa memorandumot.
2005 után már mindig külföldi TD-k, bírók, pályatervezők és stewardok érkeztek hozzánk, akiknek rendszerint én voltam a tolmácsuk, így rengeteget tanultam tőlük is. Onnantól én tartottam a kapcsolatot a hazai és a nemzetközi szövetséggel, a külföldi hivatalos személyekkel, illetve vezettem a versenyirodát.
Két éven keresztül nemzetközi díjugratóversenyt is rendeztünk Nagykanizsán, illetve rendszeresen segítettem az őszi kaposvári díjlovas világkupákon és a tavaszi Mesterek Tornája versenyeken is. A kanizsai versenyeken szerzett tapasztalataimra építve segédkeztem a kaposvári nemzetközi lovastusaversenyek elindításában, később pedig az alagi military szervezésében. Olyan kiemelten sikeres nemzetközi versenyeket rendeztünk, mint a 2009-es nagykanizsai Ländliche Európa-bajnokság, a 2017-es kaposvári FEI Póni Európa-bajnokság, vagy a 2019-es alagi 4*-os olimpiai minősítő verseny. A lovak és lovak körüli munkák ismerete, az idegennyelv-tudás, a versenyszervezési,-rendezési tapasztalatok mind fontos szerepet játszottak abban, hogy később sikeresen tudtam belevágni a stewardkodásba.
Nagyon tetszett, amit a hozzánk külföldről érkező stewardok csináltak, ahogy segítették a versenyrendezést. Szerettem volna más helyszíneken én is hasonló segítője lenni a rendezőknek, bíróknak, lovasoknak. Lovastusa szakágban már 2008-ban jelentkeztem volna stewardnak, azonban épp akkor kezdődött a FEI képzések átszervezése, így hosszú időre elszállt bármilyen jelentkezés lehetősége.
Stróbl Dorottya javaslatára 2010-ben részt vettem az új képzési rendszer szerint tartott első FEI díjugrató steward képzésen, amint Maria Hernek tartott Londonban, az Olympia Hallban, egy számomra elképesztő, mondhatni mesébe illő környezetben rendezett versenyen. Mariával később számos versenyen dolgoztunk együtt, legutóbb a tokiói olimpián, ahol ő overall chief steward volt, tehát a három szakágat összefogó vezető steward, én pedig a lovastusa szakág vezető stewardjának helyettese voltam. Egyébként Maria lesz Párizsban a díjugratás vezető stewardja, elképesztő megtiszteltetés vele és hozzá hasonló stewardokkal dolgozni.
2011-ben rendezték az első képzést díjlovaglásban és fogathajtásban, amelyeken szintén részt vettem, aztán kiírták az első lovastusa képzést is, úgyhogy végre azt is el tudtam végezni. Négy szakágban való érintettségem okán az eltelt 14 évben 12 FEI képzésen vettem részt, illetve az elmúlt öt évben tíz FEI képzést vezettem lovastusában.
A díjugratásban és díjlovaglásban igazából csak azért akartam alaposabban elmélyedni, hogy a lovastusában tudjam majd használni a másik két szakágban szerezett tapasztalatokat. Aztán ennél kicsit jobban belesodródtam mindkét szakág életébe. Ha az olimpiai munka lehetőségét nézem, akkor nagyon hasznosnak bizonyult később, hogy mindhárom olimpiai szakágban steward vagyok, mert az olimpiákra való válogatás során ez kétségtelen előnyt jelent. A szervezők szívesebben utaztatnak a helyszínre olyanokat, akiket nem csak egy, hanem több versenyen tudnak alkalmazni, illetve akiknek átfogóbb képük van a három lovassportról.
Mindezek ellenére ez az előélet még nem feltétlenül jelentette azt, hogy én olimpiákon fogok dolgozni.
A lovassportban végzett munkáimtól független, de a jövő szempontjából fontos lépés volt, hogy egyetemi tanulmányaim befejezését követően elnyertem egy kutatói ösztöndíjat, így két évig élhettem Japánban, ahol mezőgazdasági minták roncsolásmentes analízisével foglalkoztam a Kobei Egyetemen – előtte is ezzel foglalkoztam a hétköznapokban, illetve ma is ez a „rendes” munkám. Japánból természetesen csak a hazai versenyek szervezésében tudtam segíteni, a helyszíni lebonyolításból kimaradtam, illetve stewardként sem tudtam dolgozni.
Az ösztöndíjam lejárta előtt volt egy nemzetközi lovastusaverseny éppen Kobe mellett, Mikiben. Fogtam magam és elbuszoztam oda, ahol aztán megismerkedtem a végtelenül kedves helyiekkel. Aztán kiderült, hogy Tokió lesz a 2020-as olimpia rendezője, akiket pedig Mikiben megismertem, később az olimpia szervezésében is komoly szerepet kaptak. Hazaköltözésemet követően is többször visszahívtak Japánba kisebb-nagyobb versenyekre.
Rendszeresen dolgoztam az olimpiai szakágak itthoni nemzetközi versenyein, az osztrák nemzetközi lovastusaversenyeken, illetve Luhmühlenben az 5*-os versenyen és ugyanott a felnőtt Európa-bajnokságon. Emellett zajlott az élet a többi szakágban is, dolgoztam díjlovas és díjugrató Európa-bajnokságon, továbbá Tryonban a Lovas Világjátékokon. Hihetetlen, de 2019-ben már elmondhattam, hogy minden kontinensen dolgoztam stewardként – rengeteg helyen jártam, nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba.
Japán kötődésem a FEI lausanne-i központjában dolgozók egy része számára is ismert volt. Egyészt biztos, hogy a Japánnal ápolt kapcsolataim is komoly szerepet játszottak abban, hogy a tokiói olimpián helyettes vezető stewardnak kértek fel. Nagyszerű lehetőség volt Helen Christie és kollégái mellett dolgozni, megtanulni, hogyan kezelhetők kényes helyzetek, hogyan irányítható egy nagylétszámú steward csapat, hogyan kell a rendezővel és a nemzetek képviselőivel hatékonyan együttműködni, egyáltalán: hogy áll össze a világ legrangosabb versenye a háttérben, a színfalak mögött.
Ezt követően helyettes vezető steward lettem volna a 2021-es FEI Lovastusa Európa-bajnokságon is a svájci Avenches-ban, azonban vezetőnk nem tudott részt venni a versenyen, így a helyszínre már vezető stewardként érkeztem – ez volt az első olyan FEI bajnokság, ahol vezetőként kellett helytállnom. A következő évben a római lovastusa világbajnokságon a steward csapat tagja voltam. Azt követően az olasz rendező és a FEI felkért a 2023-as ifjúsági és fiatal lovas Európa-bajnokság vezető stewardjának. 2023 elején az Ázsiai Lovas Szövetség és a FEI vezetése pedig azzal keresett meg, hogy lássam el az overall chief steward feladatkört az idei Ázsiai Játékokon. Ez volt életem eddigi legnagyobb kihívása. Egyrészt nagyon érdekes klimatikus és szervezési környezetben került megrendezésre a verseny (Hangzhou, Kína), másrészt a három szakág vezető stewardjainak munkáját kellett összefognom, összehangolnom. Három szakág rendezőivel, hivatalos személyeivel, lovasaival, edzőivel, lóápolóival dolgoztam együtt heteken keresztül, nap mint nap. Elképesztően érdekes, ám nagyon megterhelő, gyakran konfliktusoktól sem mentes feladat volt, amiből rengeteget tanultam.
Az Ázsiai Játékok végén kaptam a kérdést a FEI vezetőségétől, hogy hajlandó volnék-e elvállalni a lovastusa vezető steward pozíciót Párizsban. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Két nappal később igent mondtam, a FEI Bureau pedig nemsokkal később jóváhagyta az előterjesztést, így október közepén megkaptam a hivatalos felkérést is.
Ha a lovaktól független munkám révén nem jutok ki Japánba, vagy ha nem épp Tokióban rendezik az olimpiát, nagy valószínűség szerint nem kerültem volna be a 2020-as olimpia csapatába sem, és így az Ázsiai Játékok és a párizsi kinevezés is elkerült volna. Szerencsés vagyok, hogy így összejöttek a dolgok" - összegezte Bázár György.
Az interjúsorozat további részei a kapcsolódó cikkek között találhatóak.
Kapcsolódó cikkek
Kommentek