Szőlő, szüret és lovak egykor
Ha szeptember, akkor szüret. Egészen a 20. század közepéig-végéig a szüret sem történhetett lovak nélkül. Ebből az időszakból válogattunk képeket.
A szüret mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított egykor és sok helyen még ma is. A szüretelés általában zajkeltéssel indult, például pisztolydurrogtatással, ezt követően kezdődhetett a munka.
Míg a szüretelők dolgoztak, a lovak türelmesen várakoztak - ez a fotó az 1914-ben készült:
1928-ban álltak kamera elé ezek a kecskeméti szüretelők. A kép bal széléről egy ló is belenéz a kamerába:
Amikor megteltek a puttonyok, a lovakon volt a sor, hogy a leszüretelt szőlőt elszállítsák. A munka ezen mozzanatáról 1943-ban készült ez a fotó:
1959-ben Badacsonytomajon nem a puttonyokat, hanem a kádat tették fel a lovaskocsira:
Szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermelő vidékeken rendeztek. A munka végeztével a szüretelők ünnepi öltözékben szüreti koszorút vittek a vállukon, amelyet szőlőfürtökből és búzából készítettek, majd szalagokkal díszítettek. A szüreti felvonulás főszereplője az esti mulatságért felelős borkirály volt. Nem hiányozhatott a felvonulásból a római Bacchust, a bor és mámor istenét megidéző, hordóra ültetett piros ruhás férfibábu (baksus) sem.
A szüreti bál lényege szintén az, hogy vacsorával és táncmulatsággal zárják a szüreti munkát. Az eseményre messzi földről eljöttek a rokonok, barátok és ismerősök, hogy együtt ünnepeljenek. A szüreti bálok különleges társadalmi jelentőséggel is bírtak: helyenként úgy tartották, hogy ha a bálon nem kel el valaki, örökre pártában marad.
Szüreti felvonulás 1933-ban Gödöllőn:
Kapcsolódó cikkek
Kommentek