Díjlovaglástól a marhaterelésig: a Working Equitation versenyszámai
A Working Equitation legfőképpen két dolgot tesztel: a ló és lovas egymás iránti bizalmát, valamint a ló idomítottságát, fegyelmezettségét.
A Working Equitation-ban létezik egyéni és csoportos verseny is. Négy versenyszámban mérik össze magukat a résztvevők:
- díjlovaglásban, elsősorban klasszikus díjlovaglás értékrendje alapján
- stílusversenyben, mely az akadálypályán zajlik és nagyon tiszta képet ad a ló és lovas páros összhangjáról
- gyorsasági versenyben szintén az akadálypályán, részeit gyors tempóban ismétlik, ami az átengedőség, a kontrollálhatóság, a bizalom tesztje
- marhaterelésben
A Working Equitation tehát ténylegesen a sokszínű és messze terjedő idomításra, képzésre fekteti a hangsúlyt.
Az akadályok minden versenyen különböznek, ez is a játék része, hiszen így nem lehet olyan módon a ló szoktathatóságára számítani, ami bármiféle külső állandóság köré. Egyetlen állandó pontra tud csak építeni a páros: önmagukra, egymásra, azaz a közöttük folyó kommunikációra, a kapcsolódásukra.
Az akadályok kialakítása bizony sok esetben a humort sem nélkülözi – előfordulhatnak egészen meglepő pályaelemek és díszítések is.
Bár elsőre szokatlannak tűnhet, a Working Equitation-ben nagyon fontos pont a humor és az egyéniség, egyediség. Minden versenyző teljesen egyedi, különleges, rendszerint erre öltözetükkel, a lovak felszerelésével bőven rá is erősítenek. Az egyediség tükröződhet a zeneszámban is, amit minden versenyző magának választhat a gyorsasági akadálypályához.
Sok esetben maga a pálya is rejt olyan megoldási lehetőségeket, amiket nem mindenki vesz észre vagy talál meg könnyen. A legkülönbözőbb vagány, vicces, és rendkívüli megoldások születnek rendszerint, ezek a nézők számára is rendkívül szórakoztatóak. Egy WE versenyen a nézőközönség sokkal interaktívabb, nevetősebb, hangosabb, jobban részt vesz az eseményekben, mint azt egyéb lovas versenyek kapcsán megszokhattuk.
A Working Equitation középpontjában a sokoldalúan professzionális lovaglás, a nevetés, a szórakozás, összességében pedig a játék áll. Nem áll távol tőle az a hangulat, amikor a marhaterelésből, az egész napos embert próbáló melóból felszabadult napszámosok végre mulatnak egy igazán jót, próbára teszik a lovaikat, ehhez mindenféle csavarosabbnál csavarosabb észjárást megkövetelő szabályt és akadályt raknak össze. Hiszen valahonnan innen indult, mulatásból, jó érzésből és szerencsére ettől kevéssé távolodott el azzal, hogy nemzetközi szinten szabályozott sportággá fejlődött.
Magát a sportágat sokan úgy képzelik el, hogy hatalmas, izmos andalúz vagy lusitano lovakon feszítenek spanyol ruhás emberek, akik mindenféle fura ügyességi feladatot hajtanak végre. Ez részben érthető, hiszen a sportág eredetét tekintve is valószínű, hogy a spanyol-ibériai kultúrában eltöltött ideje hosszabb, mint az onnan való kilépése óta eltelt idő. De ennek a sztereotípiának a létjogosultsága mára csökkenőben van, ezt is mutatja, hogy a 2018 májusában lezajlott világbajnokságot a német csapat nyerte – igaz, felkészülésüket a portugál Nuno José Rodrigues Avelar segítette. Ez a siker egyértelműen rámutat arra, hogy az európai kultúrától nem idegen ez a sportág, igenis van keresnivalónk a Working Equitation-ben akár nekünk, magyarországi versenyzőknek is. Egy másik fontos dolog, amire szintén rámutattak ezek az európai rendezvények, hogy a sportág népszerűsége folyamatosan és őrült tempóban növekszik.
A magyar lovaskultúrának is része a munkalovaglás. Gondoljunk csak csikósainkra vagy huszárjainkra – ők a mi kultúránk munkalovasai.
Írta: Ágoston Eszter
Lektor: Kappel Edit
Fotó: Zsu Photo
Kapcsolódó cikkek
Kommentek