Lipicai: a királyok lova
A lipicai ménes feladata elsősorban a bécsi udvar számára szükséges hátas- és fogatlovak tenyésztése volt, ez a tenyészcél több száz éven keresztül fennmaradt. A lipicai, amelyet története hajnalán még karszti fajtának neveztek, spanyol-nápolyi vérű ménekkel és kancákkal, kis arabvér hozzáadásával a karsztvidék éghajlati viszonyai közt jött létre. Több mint 400 éves múltja átível Napóleon hódításán és a világháborúkon is.
Károly osztrák főherceg, I Lipót császár fia, Stájerország, Krajna, Karintia, Isztria és Trieszt város kormányzója a trieszti hercegségtől vásárolta meg Lipica falut a hozzá tartozó földekkel, hogy ott ménest alapítson.
A lipicai ménest 1580. május 19-én alapították, egy évvel később, mint a kladrubit. Mindkét ménes feladata a császári udvar igényeinek kiszolgálása. Kladrubban a hintók vontatására alkalmas lovak előállítása volt a fő cél. A lipicai ménes létrehozásánál az udvar számára reprezentációs igényeknek megfelelő pompaló, főleg hátasló tenyésztése és a Bécsben 1572-ben létrehozott Spanyol Lovasiskola megfelelő lovakkal való ellátása volt a két fő cél.
Az alapító II. Károly főherceg szavaiból világosan tükröződik az, hogy tisztában voltak azzal, mily mostoha körülmények közt fognak felnevelődni az itt tenyésztett lovak: „Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek, kemény, köves talajon járjanak, ott ahol kevés fű nő”.
A ménes magját képező hat mént és 24 kancát Spanyolországban Khevenhüller báró vásárolta Károly főherceg megbízásából.
1585-ben Franz Jurko, a ménes akkori igazgatója jelentette Károly főhercegnek, hogy a ménes fennállása biztosítva van, ekkor már minden évben nagyobb számú, a ménesben nevelt lovat szállítottak Károly főherceg udvari istállójába.
A spanyol ló ebben az időben a legdivatosabb lónak számított, nehezen és drágán lehetett hozzájutni, egy saját tenyészet létrehozásával kiapadhatatlan forrásra tettek szert az alapítók. Folyamatosan importáltak továbbra is lovakat Spanyolországból és Itáliából az 1600-1700-as években.
III. Károly idejében (1711-1740) hatvan kancával tenyésztenek Lipicán, leánya, Mária Terézia uralkodása alatt (1740-1780) pedig már 120-150 a tenyészkancák létszáma.
Az 1800-as évek elejéig csak spanyol és nápolyi vérű méneket állítottanak be a tenyésztésbe. A fajtán belüli klasszikus törzsek az 1700-1800 években alakultak ki:
- Pluto: Az első törzsalapító mén, amelynek hatása ma is megfigyelhető a fajtán. 1772-ben érkezett Lipicára Dániából. Az 1765-ben született szürke Pluto a fredericksborgi dán udvari ménesben nevelkedett és spanyol ősök vére csörgedezett az ereiben.
- Conversano: 1774-ben Szicíliában vásárolták az udvari ménes számára. A fekete mén spanyol ősöktől származott, nevét születési helyéről, Conversano gróf tenyészetéről kapta.
- Favory: 1779-ben Kladrubban született fakó színű mén, törzsalapítóként 1783-ban került a ménesbe.
- Maestoso: 1773-ban Spanyolországban született szürke mén, először Kladrubba, majd onnan 1783-ban Lipicára került.
- Neapolitano: 1770-ben ellett pej mén, Nápolyból 1783-ban került Lipicára.
- Siglavy: Schwarzenberg herceg 1811-ben ellett saját nevelésű, de import szülőktől származó, karakterisztikus arab küllemű ménje 1816-ban került Lipicára.
A lipicai a hat klasszikus törzs mellett a fajta magyarországi tenyésztése során további két törzzsel egészült ki:
- Incitato: Az Incitato törzs alapítója gróf Bethlen Pál erdélyi ménesében született 1810-ben (Miroslav Steinhausz szerint 1802-ben), majd Mezőhegyesre került, ahol törzset alapított. A Fogarasra való áttelepítésig három generációban tenyésztették.
- Tulipan: A nyolcadik, egyben utolsó lipicai törzs alapítója a Tulipan Senior, Jankovich Bésán terezováczi magán ménesében született a 19. század második felében, ahol ebben az időben kiváló spanyol - nápolyi és karszti lovakat tenyésztettek.
Ez utóbbi két törzset sokáig nem fogadták el mindenütt teljes értékű lipicai törzsnek, mivel nem Lipicán kerültek kitenyésztésre. Mára viszont a fajta fenntartását koordináló nemzetközi szervezet, a Lipizzan International Federation (LIF) a genetikai alapok figyelembe vételével kijelentette, hogy mind a két törzsbe tartozó lóanyag teljesértékű lipicai lónak minősül. A két törzs tenyésztése jelenleg a romániai, a horvátországi és a magyarországi, tradicionális ménesekben és egyéb tenyészetekben folyik.
A napóleoni háborúk miatt (1796-1816) a lipicai ménesnek többször is el kellett hagynia Lipicát. Az első út 1796 márciusában Székesfehérvárra vezetett, innen 1798 szeptemberében tért vissza a ménes Lipicára. Diakovárba mentették a lovakat 1805 novemberétől 1807 májusáig. 1809. május 13-án pedig Mezőhegyesre indult el a ménes, ahol közel hat évig éltek a lovak. Lipica a francia megszállásnak köszönhetően siralmas állapotba került, tönkrementek a ménes törzs- és tenyészkönyvei, valamint irattára is. Nem minden lipicai ló tért vissza Lipicára, a ménes egy része Mezőhegyesen maradt. Az akkori ménesparancsnok, Jakob Traun ezredes egyben tartotta az értékes lóállományt, a 6. számú ménesbe osztotta be a Mezőhegyesen található lipicai lovakat, ezzel megalapította a magyar lipicai lótenyésztést.
Trautmansdorf gróf 1810-tól kezdődő, főként a törzsek szerinti tenyésztést eredményező lótenyésztési reformjaival Lipicán gyakorlatilag a mai elképzelésnek megfelelő, szabályozott ménesműködés valósult meg. 1826-ban 26 arab kanca került ide a kopcsányi ménesből, majd 1856-ban 16 eredeti arab kanca érkezik Lipicára. 1852-ben Gazlan arab mén kerül a ménesbe, nem hagyott ugyan ménvonalat maga után, de több kanca utódjában átmentette vérét. 1885-ben császári rendeletre a fajtiszta arab lovakat Lipicáról kiürítették, és a keresztezett lovakat kiselejtezték.
1850-után több angol telivér is fedezett a ménesben, de nem maradt nyoma az angol telivérnek Lipicán.
1914-ig a ménes nyugodtan és szépen fejlődött, annak ellenére, hogy az anyakancák száma 50-re csökkent le.
Az első világháború kitörése után a ménes megint elhagyta Lipicát. A törzsmének és törzskancák a Bécs melletti Laxenburgba kerültek, az évjárati csikókat pedig a kladrubi udvari ménesbe helyezték át. A világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia fölbomlott, a ménest az osztrák szövetségi állam vette át és Piberben helyezte el. A Kladrubban elhelyezett csikókat a Csehszlovák állam elrekvirálta és Kistapolcsányban ménest alapított. A piberi ménes anyakancáinak felét Olaszországnak át kellett adnia, mivel Lipica olasz fennhatóság alá került. A két világháború között Piberben a ménes feladata a bécsi Spanyol Lovasiskola és a köztenyésztés ménekkel való ellátása volt.
A második világháború során több ménest, Bábolnát és Kistapolcsányt is ki kellett üríteni és sok ló szétszóródott. A háború után a lipicai méneseket az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai állami ménesekben tenyésztették tovább.
Hazánkban az 1952-ben alapított Szilvásváradi Állami Gazdaság, mai nevén Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad feladata a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartása.
Jelenleg Szilvásváradon 70 anyakanca és fedezőmének biztosítják e páratlanul értékes fajta továbbfejlődését. A jelenlegi lóállomány 330 körül alakul, így a világ legnagyobb lipicai ménesei közé tartozik. A csikók hároméves korukig Csipkéskúton, a Bükki Nemzeti Park kiemelten védett részén nevelkednek, mely egyedülálló szervezeti szilárdságot eredményez.
Forrás: Rácz László hippológus, lovas tanár - Az évszázados bölcső: Lipica
Borítókép: Szabados Zsuzsanna
Fotó: Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad
Kapcsolódó cikkek
Kommentek