Az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad búcsúja Fülöp hercegtől
Utolsó útjára kísérték Fülöp Mountbatten edinburgh-i herceget. Nem csak egy igaz szívű lovas embertől, de egy egész korszak szellemiségétől kell szép lassan búcsúznunk. Egy korszaktól, melyben a lovas emberek önzetlenül segítik egymást a mindennapi csatamezőkön át egészen a lovasmérkőzésekig, minden érdek előtt szeretett lovainkat szem előtt tartva.
Fülöp herceg az igaz emberi értékek mellett a múltat a jelennel összekötő csodákat is észrevette és értékelte. Egy ilyenfajta csodának nevezhetjük az oly sok viszontagságot megélt magyar lótenyésztést és lovaskultúrát, melyen fogathajtó sikereink nyugodnak. Felismerte, mi több csodálta értékeit és önzetlenül segítette is lovaséletünket, különösen a fogathajtó sport tekintetében.
Csodálata nem csupán hangzatos körmondatokban nyilvánult meg, bizonyította is tettrekészségét. Eredményeinket elismerve a Nemzetközi Lovasszövetség elnökeként közbenjárt, majd meg is nyitotta a sportág első Európa-bajnokságát Budapesten. Az építkezések alatt is beírta magát a történelemkönyvekbe, ugyanis ő fektette le a sport szabályzatának alapjait. Ezt követően a lovaspólótól visszavonulva aktív négyesfogathajtóként volt sikeres versenyző. A megmérettetéseken számos magyar barátot, sőt példaképet szerzett. Jelenléte elfeledtette a vasfüggöny árnyát, és a lovassport szerelmesei társaságában ismét a boldog békeidőkben érezhették magukat.
Pettkó-Szandter Tibor Magyar Kocsizás című alapműve legkedvesebb olvasmányai közé tartozott. A beszámolók szerint Abonyi Imrére szakmai példaképként és barátként tekintett. Hasonlóképpen vélekedett Némethy Bertalan munkásságáról is, erről a Némethy Módszer című könyvéhez írt előszavából is meggyőződhetünk.
Itt, a Bükk-hegység fehér sziklái között sem szabad nevét felednünk. 1984. legendássá tette e csöppnyi, ám annál szimbolikusabb községet, Szilvásváradot. Emberségének és szakmai előrelátásának köszönhetően nyerhettük el a világbajnokság rendezési jogát. A történelmi pillanatok alatt Budapest után már nem csak Európa, de az egész világ lovasai egyesülhettek. A világra szóló magyar sikerek mellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az esemény máig tartó fejlődési pályára állította a lipicai lovak magyarországi hazáját.
Sajnos a 99. születésnapjára küldendő, Szilvásváradon készült portréja a bürokrácia hullámaiba merült.
Az elmúlt héten megrendezett fedeles fogathajtó bajnokság döntőjének utolsó perceiben néma főhajtással emlékeztünk a hercegre, éppen azon a pályán, melyen csapat világbajnoki bronzérmet szerzett, azon dobogó előtt, melyre ő maga is felállhatott.
A júliusban megrendezendő fogathajtó világkupa forduló alkalmával szeretnénk emléket állítani és hálát mondani a magyar fogatsportért és Szilvásváradért tett törekvéseiért egy emléktábla avatás formájában. Az alkotást törzsménistállónkon szeretnénk elhelyezni, mely épület falai óvták lovait a világbajnokság alkalmával.
Emlékét, míg Szilvásváradon lovakról regélnek, bizonyosan megőrizzük, így múltunkra visszatekintve tán évezredek múltán is hálával gondolnak utódaink a herceg személye iránt.
Szöveg: Cseri Dávid, ÁMGSZ vezető
Fotó: Pintér András és Majoros Tamás
Kapcsolódó cikkek
Kommentek