Hivatalosan is hungarikum lett a magyar nyereg
A Hungarikum Bizottság döntése alapján bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe a magyar nyereg, jelentette be Nagy István agrárminiszter.
Hungarikum lett a keleti típusba tartozó magyar nyereg, amelyet a török elleni harcokban is hatékonyan használt a könnyűlovasság. A Kárpát-medencében történt megtelepedést követően bizonyos fejlődésen ment át, tiszafüredi változata a parasztság köznapi életében és ünnepi alkalmaiban is megbecsülés tárgya volt.
A magyar nyereg igazán különleges darabja a lovas kultúráknak – nemcsak itthon, hanem világszerte is. Története egészen a honfoglalás koráig, a 9-10. századig nyúlik vissza. A korabeli magyarok a sztyeppei lovas népekhez hasonlóan olyan nyerget használtak, amely hosszú lovaglásokra is kényelmes volt, harcban pedig biztos ülést adott, miközben a ló hátát is kímélte. Ez a praktikus, mégis elegáns nyeregtípus később más európai katonai nyergekre is hatással volt.
A magyar nyereg több szempontból eltér a nyugati és a keleti nyergektől. Alapja egy merev faváz, amely négy fő részből áll: két oldallapból, valamint az első és a hátsó kápából. Ezeket bőrrel vonták be, ami nemcsak védelmet nyújtott, hanem díszítésre is lehetőséget adott.
A nyereg szerkezete biztosította a lovas stabil ülését és a súly egyenletes eloszlását, ami különösen hosszú utak vagy harcok során volt fontos. A magas első és hátsó kápa segítette, hogy a lovas mélyen és biztonágosan ülve könnyen megőrizze az egyensúlyát.
A magyar nyereg jól szolgált a csatatéren, hosszú vándorlásokon és ünnepi alkalmakkor is. A díszes főúri változatokat gazdag csontfaragások, aranyozott ezüstveretek, rekeszzománcok, drágakövek díszítették, valamint arany vagy ezüstszállal hímzett, úgynevezett skófiumos ülőpárnák ékesítették.
A nyeregmíves mesterség külön hagyománnyá vált, és a díszített magyar nyereg idővel a nemesi rang, majd a huszárság jelképévé nőtte ki magát.
Forrás és fotó: Hungarikum.hu
Kapcsolódó cikkek
Kommentek