Elhunyt Mondok József, a Fogathajtó Szakág elnöke
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Mondok József, Izsák polgármestere, a Magyar Lovassport Szövetség Fogathajtó Szakbizottságának elnöke.
Mondok József 1956-ban született. 1998 és 2019 között, majd 2020 őszétől haláláig volt Izsák polgármestere, valamint 2005-től elnöke a Magyar Lovassport Szövetség Fogathajtó Szakbizottságának.
A Magyar Lovassport Szövetség weboldalán így emlékezik meg Mondok Józsefről:
"64 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Mondok József.
Kiemelkedő városvezetési, gazdasági, társadalmi tevékenysége mellett honi lovastársadalmunk meghatározó személyisége.
Mintegy két évtizede a fogathajtó élet mindig többet vállaló vezetője.
Két cikluson át a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke, elnökségi tagként az országos lovas életet szolgálta.
Nagysikerű fogathajtó világbajnokságok szervezőbizottságainak első embere.
Izsákon a magyar fogathajtás első számú, nemzetközi színvonalú bázisát hozzáértéssel, szívvel, lélekkel építette fel.
Izsáki születésű lokálparióta.
1998 és 2019 között, majd 2020 őszétől Izsák város polgármestere.
Országszerte sok barátja volt, szerették, tisztelték.
Közösségi ember.
Városépítő munkáját rá jellemző lendülettel, teli tervekkel, tiszteletet parancsoló módon végezte.
A fogathajtó társadalom Mondok József versenyigazgatóval készült a 2021. évi, jubileumi négyesfogathajtó Európa-bajnokságra.
A szervezőmunka, emléke előtt tisztelegve folytatódik, de egy hely örökké üresen marad a fogathajtók asztalánál."
Lázár Vilmos, a Magyar Lovassport Szövetség elnökének gyászbeszéde
Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Közösség!
Hogyan is léphetne ki az életünkből az, akit igazán tiszteltünk, szerettünk, és akihez ezer szálon kötődtünk? Búcsúzunk, de Mondok József örökké velünk marad. Nehéz felfognunk és nehéz elfogadnunk, hogy nem szólhatunk hozzá többet, nem hívhatjuk fel telefonon, ha jó tanácsára lenne szükségünk, nem számíthatunk alkotó, tettre kész létére, nem bízhatunk segítségében, támogató barátságában.
Megrendültünk, mert már nem vagyunk képesek a barátunkkal megtenni a következő lépést úgy, ahogy terveztük és azt is tudjuk, hogy az eddigi megszokott életünk nélküle másképpen folytatódik majd tovább.
E megpróbáltatás a család részére a legtragikusabb, mert a nélkülözhetetlen édesapát, férjet, nagyapát veszítettek el, felkészületlenül, minden előjel nélkül egyik pillanatról a másikra. Fogadjátok az egész lovas társadalom őszinte együttérzését!
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Jóska nagy ívű életutat futott be. Szegény, de szerető, gondoskodó családba született, melynek értékrendje végigkísérte egész életében. Életrevaló, leleményes, szorgalmas és nagyratörő álmokkal rendelkező gyermek volt. Hamar kiderült, hogy mi az, ami igazán érdekli, hisz első összegyűjtött pénzecskéjéből lovat és vizslakutyát vett. Nagyon lentről indult, végigjárta az élet rögös útját és most, mint kimagasló teljesítményt nyújtó városépítő vezetőtől, a gazdasági-, társadalmi- a sport- és a közösségi élet kiemelkedő személyigétől búcsúzunk.
Ismerte a kort, amelyben élt. Szikár tanácsai megküzdött élettapasztalataiból fakadtak. A földhöz, a Sárfehér szőlőhöz, a lovakhoz és a vadak világához hűséggel és szenvedéllyel kötődött és mindezeket az értékeket gondozó kétkezi embereket különösen tisztelte, megbecsülte.
Nagy harcos, vasakaratú és bátor ember volt. Bátor azért is, mert figyelmeztető nagy szívműtétje után folyamatosan szembenézett a halállal, nem vett vissza a rá jellemző lendületből és terveitől sem tántorodott el. Mindig többet vállalat, mert küldetése volt. Magas hőfokon élt és dolgozott.nKisugárzása egészen megdöbbentő hatású volt. Ha együtt töltöttünk vele néhány órát, vagy csak akár perceket, azonnal átterjedt ránk magas fordulatszáma, de egy vele együtt töltött nap után magam is kifogástalan homokháti „ő” betűvel kezdtem el beszélni.
Tisztelt Gyászolók!
Vele együtt őriztük és igyekeztük gyarapítani a fogathajtás értékeit. Követtük az utat, amelyet példakép nagy fogathajtó elődeink jártak és közben rádöbbentünk: Úristen milyen hatalmas örökséget, és ezzel együtt mekkora felelősséget kaptunk. Ebben a közös építkezésben találkoztunk, harcostársként dolgoztunk, míg kapcsolatunk barátsággá nemesedett.
Megannyi közös felemelő pillanat: kézfogás, mosoly, szívből jövő köszönöm, összevillanó tekintet, amikor szavak nélkül is értettük egymást, élményközösség a tőle megszokott hátbaveregetés és a jóleső ölelés.
Emlékszem mikor 2004-ben a Kecskeméti VB-n egymás nyakába borultunk, mert 20 év után ismét négyesfogat aranyérmet szereztünk. Sose feledem!
Mérföldkő volt közös életünkben, amikor 2007-ben Zoli öcsémmel és sok lelkes barátunkkal a Papp László Budapest Sportarénában megszerveztük az első Lovas Világkupát. Akkor még nem tudtuk, hogy történelmet írunk, hiszen az volt a gyújtópont, amely lovas életünket egy elképesztő fejlődési pályára állította. De ha közös emlékekről beszélünk, akkor a vadászat, az erdőzúgás muzsikája sem maradhat ki. Nekem, és azt gondolom, hogy nagyon sokunknak mentora és példaképe volt ezen a téren is. Erdőjárás közben, ha elfáradtunk, akkor bátran meríthettünk a belőle áradó őserőből, energiából.
De hajtani is nagyon szeretett. Fülembe cseng a mondat: Öcsém! Öcsém, üljél mellém a bakra, megmutatom, hogy kell hajtani – mondta hamiskásan, amikor lovait, Simont és Mózest, vagy kedvencét Prádót befogtuk egy kis terepszemlére.
Sok-sok közös küzdelmes, boldog, emelkedett pillanat. Köszönjük!
Tisztelt Gyászoló Barátaim!
A mi dolgunk, hogy értékeljük és a méltó helyre emeljük a fogathajtás érdekében tett mondoki utat. Kereken két évtizedig a Fogathajtó Szakág nem könnyű feladatokat ellátó elnöke volt. Két ciklusban a Magyar Lovas Szövetség alelnöke; az elnökségünk tagjaként az ország lovas életét szolgálta. Két nagysikerű kecskeméti világbajnokság, az izsáki rendezésű Négyes EB és Egyes Világbajnokság szervezője.
Szülőhelyéhez, Izsákhoz hű lokálpatriótaként itt hozta létre a hazai fogathajtás nemzetközi színvonalú fellegvárát, ahol számtalan nemzetközi és országos versenyt rendezett. Javasolni fogom, hogy ez a létesítmény innentől az ő nevét viselje.
Sportunkban is kereste a fejlődés útját és mindezt hatalmas sikerrel tette. Elnökségének éveiben a magyar fogathajtók a világ- és Európa-bajnokságokon 25 érmet, köztük 12 aranyat nyertek. Ez a teljes éremtermésünknek kereken a negyede. Az életmű önmagáért beszél! Tisztelet, elismerés, főhajtás jár érte!
Tisztelt Emlékező Közösség!
A tragédia előtt két nappal nála jártunk. Jó hangulatban, közösen készülődtünk, gondoltuk át részletesen szeptemberi fogatünnepünk, a budapesti jubileumi Négyesfogathajtó Európa-bajnokság programját, tennivalóit. Felkértem versenyigazgatónak. Örömmel, felelősségtudattal vette a megbízatást. Tele volt tervekkel, ötletekkel. Számíthattok rám – mondta és sajnos, most az egyszer nem tartotta be az ígéretét. Halála váratlanul ért bennünket. A döbbenet után szomorúság tölt el és fájdalom, hogy a közös dolgaink félbeszakadtak és úgy érzem, hatalmas űr tátong utána.
Drága Jóska Barátom!
A Tőled vett lendülettel megyünk tovább. Mit tehetünk – szomorú szívvel, nélküled...? Ígérem neked, mögcsináljuk, folytatjuk, amit közösen elkezdtünk, de azt tudjuk, hogy egy hely örökre üresen marad a fogathajtók baráti asztalánál. Marasztalnánk, megfognánk elragadó lovaidat, de hiába, vissza nem fordíthatunk! Köszönjük a szolgálataidat, a barátságodat. Elengedünk hát! Érkezz meg csendben, nyugalomban, békében.
Tisztelt Gyászolók!
Végezetül Váczi Ernő aranybecsű mondatát szeretném idézni, amely így szól: „Mondok József élt 64 évet, de teljesített 100 esztendőt.„
Drága Barátom! Isten veled!
Kapcsolódó cikkek
Kommentek