Galopp: angol-ír invázió a francia nagydíjakban
A magas pénzdíjai miatt vonzóvá francia lóverseny eddigi 11 Group 1-es nagydíjából nyolcat az ír és az angol lovak tulajdonosai vihettek haza 2022-ben, ami egyre nagyobb fejtörést okoz az egész Európában irigyelt francia versenyüzemnek.
A franciáknál a legjobb telivért futtatni, hiszen magasak a versenydíjak, amelyek komoly prémiumokkal is kiegészíthetőek, jók a tréningkörülmények és nagyon sok a versenylehetőség egész éven át – vélekedik egyöntetűen valamennyi lótulajdonos az öreg kontinensen. Az angol és ír versenytársak azonban egyre több nagydíjat happolnak el a helyiek orra elő.
Vonzó díjak
Míg Franciaországban egy versenyben átlagosan 24.788 eurót (9,8 millió forint) osztottak szét egy futamban a helyezettek között az International Federation of Horseracing Authorities (IFHA) legutóbbi (2019-es) adatai szerint, az Egyesült Királyságban „csupán” 20.536 eurót, azaz 8,1 millió forintot. (Magyarországon 3008 eurót, azaz 1,2 millió forintot.) Írországban ennél jobb a helyzet az átlagot tekintve (27.676 euró, 10,9 millió forint), azonban ott mindössze 13 Group 1-es, azaz a világon a legmagasabb színvonalat és ehhez kapcsolódóan a legmagasabb pénzdíjakat is kínáló versenyt rendezhetnek egy évben.
Angliában 36, Franciaországban 28 Group 1-et írtak ki 2022-ben, azonban a szigetországban jóval több lónak kell osztoznia nemcsak az átlagos pénzdíjakon, hanem a nagyversenyek gigadíjazásán is, hiszen – a szintén 2019-es adatok szerint – ott 11.527, a galloknál viszont összesen 9.926 telivér állt starthoz valamilyen galopp síkversenyben.
Franciaországban a szép pénzdíjak a jelentős fogadási forgalom mellett a komoly szponzori szerződésekből is származnak. A legkiemelkedőbb ezek közül a Prix de l’Arc de Triomphe 5 millió eurós összdíjazás a Qatar Racing and Equestrian Clubbal kötött hosszútávú szponzori megállapodásnak köszönhetően. Mindezek után nem csoda, hogy a legjobb angol és ír lovaknak megéri átkelni a La Manche csatornán a közeli, normandiai tengerparton fekvő Deauville-ba vagy akár továbbmenni Párizsba is.
Idén is angol fölény
Idén eddig 11 Group 1-es díjat futottak le Franciaországban, amelyekből a helyiek mindössze hármat tudtak otthon tartani. Az jelenthet csupán vigaszt a számukra, hogy közülük kettő a klasszikusok közé tartozik, hiszen a kancák Poule d’Essai des Pouliches-át (nálunk Hazafi Díj) Mangoustine, a Prix du Jockey Club nevet viselő Francia Derbyt pedig az idén 100 éves futtatói jubileumát ünneplő Aga Khan istálló saját tenyésztésű ménje, Vadini nyerte. A fennmaradó nyolc nagyversenyből viszont ötöt az angolok, hármat pedig az írek nyertek. Igaz, ez utóbbit kizárólag az O’Brian család, vagyis a Coolmore, illetve a partnereikkel közös lovakat készítő Aiden, valamint a fia, Joseph képviselik.
A vendégek egyre jelentősebb részvétele és sikere és a francia nagyversenyekben nem új jelenség, hiszen már legalább öt-nyolc éve megfigyelhető és még a 2021-ben életbe lépett Brexit sem változtatott rajta. Természetesen a büszke franciákat komolyan elgondolkoztatta, számos elemzést és kutatást végeztek, hogy kézzelfogható magyarázatot, illetve ellenszert találjanak.
A Jour de Galop szaklapban néhány hónapja közölt elemzés azt állapította meg, hogy Angliában magasabb a jobb (magasabb formát futott) lovak aránya és így a száma is, így egy részünknek a helyi lehetőségeken túl külföldön keresnek versenyeket. Azt is megemlítették, hogy a francia árveréseken vásárolt legdrágább és egyben legjobb származású lovakat fájó módon Angliába viszik és ott is tréningezik.
A franciák persze számos módon, elsősorban a jelentős futtatói és tenyésztői prémiummal próbálják meg náluk tartani tréningben a lovakat.
A vendégek kedvence Deauville
A francia lóverseny központja minden augusztusban áthelyeződik Párizsból Deauville-ba, a vendégek legkedveltebb helyszínére, így ekkor még inkább felszínre kerül a franciák számára kedvezőtlen jelenség. Nyáron ráadásul öt Group 1-es versenyt is futnak itt. Az ír-angol hegemónia pedig már most látszik, hiszen a nyári szezon felvezető nagyversenyét, az 1400 méteres, 400 ezer euró (158 millió forint) összdíjazású Prix Jean Prat-t július elején az ír Tenebrism nyerte Ryan Moore-ral a nyergében két angol telivér előtt. Ezután a következő nagydíj, a mérföldes, 300 ezer eurós (118,2 millió forint) Prix Rothschild augusztus 2-án az Angliában készülő Saffron Beachhez és a csapatához került. Mindkét hétvégéről elmondható, hogy nemcsak a nagydíjat vitték haza a vendégek, hanem a többi valamire való díjat is. Természetesen ilyenkor az angol és ír zsokéelit, valamint az utazásra nyitott, nagy trénerek közül többen is átrepülnek a kellemes francia tengerparti városba. Eddig idén a nagyversenyek trófeáit Ryan Moore és William Buick szerezte meg, és az előbbinek lassan Deauville La Touques pályája lesz a kedvenc versenyhelyszíne, hiszen amelyik futamban nyeregbe száll, ott jóformán minden alkalommal győztesként hagyja el a pályát.
A rendezőknek pedig a két következő hétvégi deauville-i meeting már most kisebb fejfájást okoz, hiszen ezekre is döntő részben angol és ír lovakat neveztek a néhány francia mellett.
Fotó: Gabriella Vonczem Photography
Kapcsolódó cikkek
Kommentek