Őrségváltás Aga Khan istállójában
Visszavonult a lóversenyvilág egyik legismertebb és legsikeresebb francia idomárja, Alain de Royer Dupré, akit a trénertársak elsősorban azért irigyelhettek, mert csaknem 40 évig Aga Khan tenyésztő és futtató birodalmának első számú trénereként dolgozott. A tervek szerint a mester tavasszal Magyarországra is ellátogat.
Az Arc de Triomphe-t is nyert, veretlen Zarkava, a másik Arc de Trimophe-ban, valamint a Francia Derby-ben (Prix du Jockey Club) is győztes Dalakhani, vagy a legdrágább francia fedezőmén, Siyouni neve összeforrt Alain de Royer Dupéjével. A mintegy 3000 versenyt nyert trénert általában csöndes, visszahúzódó embernek tartják. Aki viszont egy kicsit jobban megismeri, az kivétel nélkül meg is kedveli, hiszen inkább egy diszkrét, barátságos és eközben a lovaira és a lovasaira is nagyon odafigyelő, megfontolt, megbízható, szakmájához értő „trénerművészt” ismerhet meg benne.
Lovas családba született
Annak ellenére, hogy a lovak közelében született, és nőtt fel, senki nem számított arra, hogy sikeres tréner válik belőle. Édesapja ugyanis a Saint-Lô-i Nemzeti Ménesnek dolgozott, amelynek az első számú vezetője is lett, és ahol különböző fajtájú mének álltak. Kezdetben inkább a díjugratás és a military érdekelte. Iskolai szakmai gyakorlatát azonban egy neves telivér ménesben, a Haras du Mesnilben töltötte, ahol beleszeretett az angol telivérekbe. Az egyhónapos gyakorlatból kilenc éves közös munka lett, majd 1972-ben úgy döntött, hogy trénerként folytatja tovább Franciaország nyugati részén. Kezdetben elsősorban ugrólovakkal, később síklovakkal foglalkozott vidéki idomárként.
Egy életre szóló kapcsolat
Aga Khan ekkor figyelt fel rá és 1981-ben a kérésére költözött át Chantillyba, a Párizs melletti, első számú francia tréningközpontba. Két évvel később, amikor François Mathet, Aga Khan addigi első számú trénere meghalt, őt kérte fel erre a hatalmas presztízst jelentő pozícióra. Annak ellenére, hogy számos, más neves tulajdonosnak, így a például a Rotschildoknak is trenírozott, a legtöbb sikert a piros-zöld színek képviseletében érték el a lovai.
Az elmúlt mintegy 50 év alatt 3000 győzelmet szereztek az idomítottjai, amelyekből összesen 93-at (köztük 77-et Aga Khan színeiben) a legmagasabb Group 1-es szinten értek el. Természetesen a legtöbb elsőség Franciaországhoz kötődik, de emellett Angliában, Írországban, az USÁ-ban, Ausztráliában, Hongkongban, Kanadában, Németországban, Olaszországban, illetve az Egyesült Arab Emirátusokban is nyertek nagyversenyeket a lovai. Hazájában kétszer nyerte meg az Arc de Triomphe-ot (Dalakhani 2003, Zarkava 2008), hatszor a Prix du Jockey Clubot (Darshaan 1984, Mouktar 1985, Natroun 1987, Dalakhani 2003, Darsi 2006, Reliable Man 2011), háromszor a klasszikus Poule d'Essai des Poulains-t (nálunk Nemzeti Díj), négyszer a Poule d'Essai des Pouliches-t (nálunk Hazafi Díj), hatszor a Prix de Diane-t (Kancadíj), valamint hétszer a tenyésztés szempontjából meghatározó, évjáratokat összehasonlító nagy kancaversenyt, a Prix Vermeille-t.
A trénerség fényes és árnyoldala
Amikor megkérdezték, hogy mit szeret a munkájában a legjobban, akkor azt válaszolta, hogy „a reggeli tréningeket, a kapcsolatot a csapattal, amelyik ugyanúgy rajong telivérekért, a felkészítésükért, mint ő, valamint azt a folyamatot, amelynek során eljuttat, illetve felkészít egy lovat az első istállóban töltött napoktól a versenyekig. Mindez mindennapos, jóformán folyamatos odafigyelést kíván meg.”
Amikor pedig a trénerkedés számára legkevésbé kedvelt részéről kérdezték, akkor azt felelte, hogy „a délutánokért, azaz a versenyért nincs annyira oda. Természetesen nem magukra a versenyekre gondolt, hiszen akkor mutatkozik meg a reggeli munkák eredménye, hanem inkább a kapcsolattartásra. Óriási szerencsének tartja, hogy olyan tulajdonosokkal dolgozhatott, mint Aga Khan, akivel kölcsönösen megbíztak egymásban. De az évek alatt olyan tulajdonosokkal is találkozott, akikkel egyáltalán nem jelentett örömet az együttműködés, mert folyamatosan nyomást gyakoroltak rá. Azt gondolja, hogy ha valaki a munkája során téved, az nem baj, amennyiben persze képes tanulni belőle és kijavítja a hibát."
Sikeres tanítványok
Alain de Royer Dupré nem félt megosztani a szakmai tudását másokkal, így nemcsak Franciaországból, de a világ számos részéből érkeztek hozzá trénerjelöltek és a lovasok is. Sok, ma már nagyon eredményes idomár dolgozott a trénerasszisztenseként, így többek között Francis-Henri Graffard – ő veszi át Aga Khan első számú tréneri helyét -, Mikel Delzangles, Gabriel Leenders, az ugrólovakat készítő és az elmúlt két évben az egyik legnagyobb francia gátversenyt megnyert Louisa Carberry.
Ne felejtkezzünk el a zsokéiról sem, hiszen olyan legendák lovagoltak a számára, mint Yves Saint-Martin, Gérard Mossé, a jelenleg Japánban rekordokat döntő Christophe Lemaire, illetve a jelenlegi istállólovas, Christophe Soumillon. Az öröksége tehát megmarad, sőt a tanítványainak köszönhetően minden bizonnyal még sokáig tovább él. A volt kollégák, lovasai, tanítványok így búcsúztak tőle:
Amennyiben minden a tervek szerint alakul, idén tavasszal Magyarországra is ellátogat. Reméljük, hogy minél többet találkozhatunk vele.
Fotó: Gabriella Vonczem Photography
Kapcsolódó cikkek
Kommentek