Hogyan változott az európai lóversenyzés az elmúlt 25 évben?
Anglia és Franciaország lóversenye megerősítette a vezető pozícióját az utóbbi 25 évben Európában, miközben az elmúlt évtizedek kihívásai a legjobban Németországot és Olaszországot viselték meg az éllovasok közül. A legnagyobb fejlődés Írországban ment végbe, akik a korábbi ötödik helyükről feljöttek a két vezető mögé.
Az európai lóversenyzést figyelő, illetve a nemzetközi szinten is versenyképes telivérekkel rendelkező magyar futtatók, illetve idomárok is folyamatosan érzékelték az elmúlt 25 évben a lóversenyben végbemenő nagy változásokat. Míg korábban a magyarok által hagyományosan kedvelt Németországban élénk lóversenyélet zajlott, ez ma már jóval kevésbé van így. A magyar futtatók a saját bőrükön érezték azt is, amikor lovaik olaszországi versenye után a pénznyereményeket csak több hónapos, vagy akár egy éves késéssel kapták meg. Emellett a magyar lovasok, ha külföldre mentek dolgozni, akkor elsősorban Németországot, később Olaszországot választották. Ezek a munkalehetőségek azonban mára jelentősen beszűkültek vagy megszűntek, így az új generáció már inkább Anglia vagy Írország felé veszi az irányt.
Változó környezet
Az 1995. óta végbement változásokról jelent meg egy írás az International Thoroughbred magazin legutóbbi számában. A cikk legfontosabb gondolatait érdemes a magyar olvasóknak is megismerni, hiszen a szerző más nézőpontból figyeli a történteket, mint a magyar lóversenyszakma, így a saját tapasztalataik, elgondolásaik, illetve ismereteik kiegészíthetők ezekkel.
A lap cikkében Jocelyn de Moubray kiemeli, hogy a lóverseny változó szektor, amelyet a gazdasági folyamatok jelentősen befolyásolnak. Emlékeztet arra, hogy az elmúlt 25 évben mennyit változott maga Európa és annak gazdasága is, hiszen ebben az időszakban egyebek között két pénzügyi válság, három-négy jelentős tőzsdei korrekció zajlott le, bevezették az eurót, Anglia nemrég kilépett az Európai Unióból és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenleg zajló háborút sem. Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan a lóversenyipar is megtapasztalhatott felfelé ívelő és a válságos időszakokat. Nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy ezekben az években a technológia is hatalmas fejlődésen ment keresztül, ami teljesen átalakította a lóversenyzést és a fogadásokat is, hiszen 1995-ben alig valaki használt mobiltelefont vagy internetet, miközben ezek ma már az üzleti élet megkerülhetetlen részei. A változások számos lehetőséget és egyúttal komoly kihívást hoztak magukkal.
A nagy kiugró: Írország
Az elmúlt negyed évszázad legnagyobb nyertese – a gazdaságilag is hatalmas fejlődött – Írország volt, ahol az addig nem túl jelentős síkverseny szakágban megduplázódott az egy évben regisztrált startok száma, vagyis 7200-ról 15 ezerre nőtt. Ezzel együtt az éves versenydíjkeret is 168 százalékkal emelkedett az egy futamra eső átlagos versenydíj 50 százalékos növekedése mellett. Írországban ma már több síkversenyt futnak, mint Németországban, az éves versenydíjkeret pedig több mint két és fél félszerese a németnek és majdnem másfélszerese az olasznak.
Az európai lóversenyzés legjelentősebb országai számokban: 1995-2019 (síkversenyek):
A leszakadók: Németország és Olaszország
A számokból világosan látszik, hogy az elmúlt időszak legnagyobb vesztese a német, valamint az olasz lóverseny volt. Mindkét országban jelentősen csökkentek a lóversenyzés bevételei, nagyrészt a fogadási forgalom visszaesése miatt. Németországban ezért 35 millióról 13 millió euróra voltak kénytelenek csökkenteni a versenydíjkeretet. Így azért, hogy az átlagos versenydíj nagysága legalább számszerűen ne csökkenjen, a versenyek számát is drasztikusan, 3000-ről 1129-re vették vissza. Olaszországban is hasonló folyamatok zajlottak, de ott még az átlagos pénzdíjak nagysága is csökkent némileg. Igaz, Olaszországban még így is a harmadik legtöbb versenyt futják egy év alatt Európában.
Ezek a visszaesések azzal is jártak, hogy számos tréner, zsoké, munkalovas, lovász, állatorvos és a lóversenyzéshez kapcsolódó egyéb munkák is megszűntek. Nem meglepő tehát, hogy az olasz szakemberek elözönlötték a hozzájuk kulturálisan és földrajzilag is közel álló Franciaországot. A német lóversenyzés a telivéreket szenvedélyesen szerető tenyésztő-tulajdonosoknak köszönhetően tartja magát, akik azonban rendszeresen a határ túloldalán, azaz a franciáknál futtatják a lovaikat, ahol az átlagos versenydíj több mint kétszerese a németnek.
A stabil nagyok: Anglia és Franciaország
Anglia és Franciaország különböző üzleti stratégiát választva tudott fejlődni. Mindkét lóverseny-nagyhatalom növelni tudta a futamainak számát. Erre elsősorban a fogadási forgalom, így az abból származó bevételek növelése iránti igény kényszerítette őket. Ennek a folyamatnak azonban megvan a maga árnyoldala is, hiszen egy határon túl a futamszámok növekedése az indulók számának a csökkenésével járt, a kis létszámú futamok viszont kevésbé érdekesek a fogadók számára.
A franciák kisebb mértékben növelték a versenyeik számát az elmúlt évtizedekben, mint a britek, de közben 12 százalékkal emelkedett az átlagos versenydíj, illetve fenntartották a nagyvonalú tulajdonosi és tenyésztői prémiumrendszerüket a francia születésű lovak esetében. A gallok így egyharmaddal több pénzdíjat osztanak szét a tulajdonosok között, mint az angolok.
Nagy-Britannia más utat választott: nagyobb mértékben, 54 százalékkal növelték a versenyek számát, miközben a teljes versenydíjkeret 42 százalékkal nőtt, azonban az egy futamra eső átlagos versenydíj kissé csökkent. Ezzel együtt a futamok átlagos indulószáma is csökkent, vagyis az indulók nagyobb arányának nyílt lehetősége arra, hogy pénznyereménnyel térjenek haza a versenyekről.
Kihívások a jövőben
Természetesen a különböző országok versenyrendszereinek változásai olyan folyamatokat is elindítottak, amelyekkel előzetesen kevesen számoltak. Miközben az angoloknál a sok futam a versenylovak számának növekedésével is együtt járt, élesedett a jó lovak közötti verseny. Ez a lovak minőségének a további emelkedését is eredményezte, miközben a franciák a kellemes versenydíjaik mellett kissé elkényelmesedtek. Napjainkban viszont egyre nagyobb aggodalommal figyelik, ahogy a brit és az ír lovak elnyerik a francia lovak elől a legmagasabb díjazású versenyeiket az azokkal járó hatalmas pénzdíjakkal együtt. Természetesen minden ország lóversenyzése próbál alkalmazkodni az aktuális helyzethez. Az angolok például az indulók számának csökkenése miatt jövő nyáron mintegy kétszázzal kevesebb versenyt tartanak majd, miközben növelik a versenydíjaikat.
Az International Thoroughbred szerzője szerint az elmúlt évtizedekben a lóversenyzés vesztett sport jellegéből és kevésbé érdekessé vált a lóversenyben nem érdekelt fogadók számára. A jövője szempontjából ezért nagyon fontosnak tartja, hogy továbbra is látványos és népszerű szórakozás maradjon, illetve megtartsa a vonzerejét a fogadók széles körében.
Fotó: Gabriella Vonczem Photography
Kapcsolódó cikkek
Kommentek