A westernlovaglás: filozófia, életforma, sport?
A westernlovaglás meghatározása elsőre nagyon egyszerűnek tűnik: izmos, nyugodt lovak + western nyereg + farmer, western csizma, colt, lasszó és stetson kalap, s már látjuk is magunk előtt a marhákat terelő vagy a banditákat üldöző cowboyt, azaz a westernlovast. S a western stílusú lovaglás nyilván az, amit a westernlovas, a cowboy művel – gondolhatja bárki. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. - Szalontai Zoltán írása.
Még maguk a westernlovasok sem tudják pontosan meghatározni, hogy mi a westernlovaglás. Egyesek életformának tekintik, mások profi sportnak.
A leginkább az a közmegegyezés dívik, hogy olyan lovaglási stílusról beszélünk, amelyik munkalovagláson, azaz lóval, lóhátról végzett munkán alapszik (e tekintetben tehát valóban a cowboy, azaz a marhapásztor munkája az alapja), mai formájában az amerikai kontinensen alakult ki, onnan terjedt szét az egész világra, s amely külsőségeit tekintve a Vadnyugaton készült archív fotókról vagy a western filmekből ismerős. Egy westernlovast már messziről felismerni vélünk a megjelenéséről, hiszen biztosan western kalapot, western derékövet, western csizmát és „derelyeszaggató” sarkantyút visel, s a nyerge is első látásra elüt a tradicionális lovassportok nyergeitől.
De a lényeg természetesen nem ez. Attól, hogy valaki így néz ki, ilyen felszerelést aggat magára és a lovára, még könnyen előfordulhat, hogy a westernlovas társadalom kikéri magának, hogy közülük valónak számítsák. Sajnos Magyarországon is a külsőségekre figyeltek fel eleinte, a stílus első hívei is ebben jeleskedtek, s nem a lényeget fogták meg – amiből azután nehezen leküzdhető előítéletek fejlődtek ki a hazai lovas társadalomban és a közvéleményben.
Egyesek azt tartják, hogy a westernlovaglás valamiféle lónyúzó, mucsai virtuskodás, ahol horror feszítőzablával rángatják, kegyetlen sarkantyúkkal rugdossák erőszakos, a lovaglás művészetéhez mit sem értő lovasok a lovak száját, oldalát, egymás és a nagyérdemű szórakoztatására. Ez természetesen hibás ítélet a westernlovaglás felett, jóllehet a 90-es évek Magyarországán volt némi alapja a kialakulásának.
De a ló másik oldalára is át szokás esni. Sokan a westernlovagláshoz kötik a „suttogás”, azaz a természetes, a lovak egymás között alkalmazott kommunikációján alapuló idomítás fogalmát, s olyan egyéb, a lovakkal való helyes bánásmódot előtérbe helyező módszerek és technikák (horsemanship, lóbarát idomítás/képzés) rendszerét, melyet jóllehet minden stílusban alkalmaznak, de a leginkább a westernlovaglás fogalmazta és szedte rendszerbe azokat.
Lovas show-k és bemutatók műsorán gyakorta látni zabla, esetleg nyereg és minden felszerelés nélkül lovagolt westernlovakat, amelyek hihetetlen sebességgel és pontossággal lélegzetelállító manővereket mutatnak be. Ezért sokan a westernlovaglást filozófiájában is másnak, esetenként fejlettebbnek tartják egyéb lovaglási stílusoknál. Ez természetesen ugyancsak helytelen feltevés, hiszen a lovak szempontjainak előtérbe helyezése a kiképzésük, tartásuk, versenyeztetésük, bemutatásuk során minden szakágban követelmény, s a valódi lovasok mindenütt e filozófia alapján állnak.
Állítom, hogy a westernlovaglás nem különb, de nem is kevesebb mint bármely más stílus. Ezt is lehet művészi fokon, s lehet kutyaütő módon, csak a külsőségeknél leragadva űzni.
A lényeg megértésében nagyon sokat segít, ha a munkalovaglás oldaláról közelítjük meg a kérdést. Olyan lovaglási stílusról beszélünk, amelynek az a lényege, hogy a lóval munkát végzünk. Tereljük például a marhacsordát, kiválogatjuk a leválasztásra vagy eladásra szánt borjakat a csordából, szortírozzuk a marhákat nemük, méretük, koruk szerint. Ide tartozik a borjak lasszóval való elfogása és mozdulatlan helyzetben való rögzítése billogozáshoz, állatorvosi kezelésekhez. Ezekhez a munkákhoz még ma sincs jobb, eredményesebb, gazdaságosabb technológia, mint a lóval való munkavégzés. Sem a quadok, sem a krosszmotorok vagy a terepjárók, sem a terelő-válogatókarámok, sem a gyalogos gulyások nem tudják még csak megközelíteni sem azt a hatékonyságot, amelyet a jól összeszokott ló-lovas együttes képes nyújtani.
De ugyanúgy a westernlovaglás alapjaihoz nyúlunk vissza, ha lóval nyeregből nehéz tárgyakat vontatunk, ha nehéz terepen bonyolult vagy veszélyes akadályokat leküzdve lovagolunk. A mai western versenyszámok mindegyike ezekhez a régmúlt idők homályába vesző feladatokhoz vezethető vissza. Nem sokban különbözik tehát filozófiájában mondjuk a mai mongol vagy kazak lovasnomádok lovaglásától, hiszen hasonló feladatokat végez a mongol csikós és az amerikai cowboy is. A western annyival más, hogy az amerikaiak erényt kovácsoltak a szükségből, s eladták a világnak saját találmányukként azt, amit az egész világ már évezredek óta művelt. Rendszerbe szedték, dokumentálták, tudományos alapossággal leírták, s remek marketinggel fogyasztható áruvá fejlesztették a nagyállat tartó pásztorkodással kapcsolatos lovaglási stílust a fogyasztói társadalom számára.
A westernlovaglás, mint sporttevékenység meghatározása szintén nem könnyű. Míg díjugratásban például legfeljebb kis különbségek vannak egyes versenyek között a lényeget tekintve (pl. 110 vagy 120 cm magas, könnyű vagy nehéz vonalvezetésű pályát kell teljesíteni), addig a western versenyszámokból annyi van, hogy szinte meg sem lehet számolni őket, s néha alig összehasonlíthatóak, ha egyáltalán látunk bennük bármi egyezőséget is. A legnagyobb befolyású westernlovas szervezet, az Amerikai Quarter Horse Szövetség (AQHA) hivatalosan 33 versenyszámban hirdetett világbajnokot 2009-ben. Ezek között vannak olyanok, amelyek szinte köszönőviszonyban sincsenek egymással, annyira nem hasonlítanak. Idehaza is, Európában is, Amerikában is vannak további olyan western versenyszámok, amelyeket az AQHA nem tart számon.
Így a westernlovaglás egyetlen gyűjtőfogalommal rendkívül nagy számú, nagyon különböző versenyszámot takar. Általában három nagy csoportba sorolhatjuk a western versenyszámokat:
- Ranch és rodeó számok: A gyorsaság, ügyesség és a bátorság a fő követelmény ezekben. Egy részüket marhákkal, másokat azok nélkül űzik. Talán ezeknek a számoknak az eredete vezethető vissza a legközvetlenebbül a vadnyugati időkbe, a múlt századi amerikai ranchek mindennapi munkáihoz és a határvidéki amerikai kisvárosok szórakozási formáihoz.
- Halter számok: Ezekben a lovak a főszereplők, s nem nyereg alatt mutatják be őket. A kívülálló szemével lószépségversenyeknek is felfoghatóak akár. Vannak, akik könnyűnek tartják az ezeken való szereplést, de csak addig, amíg meg nem próbálják.
- Performance számok: Ezekben a pontosság, a precíz végrehajtás a fő szempont. Itt annak terem babér, aki a legpontosabb manővereket hajtja végre, aki láthatatlan jelekkel hat a lovára, miközben néha szélsőséges körülmények között vagy nagy rizikót vállalva (például nagyon nagy sebességgel végezve a gyakorlatot) kell a feladatokat teljesíteni.
A westernlovaglás népszerűsége talán pont a sokszínűségében rejlik. Aki kemény, bátor lovasnak akar mutatkozni, az kedvére válogathat a pole bending (gyorsasági szlalom verseny), a barell race (gyorsasági hordókerülő verseny), a bronco riding (vadló megülése szőrén), a team penning (marhaterelő csapatvereny) és egyéb adrenalinrobbantó számok között.
Aki pedig nyugodt, kiegyensúlyozott temperamentumú, az a trail (természetes és épített akadályok leküzdése és előírt manőverek lovaglása), a western pleasure (ló-lovas összhang bemutatása), a reining (western díjlovaglás) és hasonló versenyszámok között leli meg a maga kedvére valót.
Aki pedig nem akar vagy tud valami oknál fogva lóháton versenyezni, az halterben is talál magának épp elegendő kihívást.
A westernlovaglás a ma emberének egyszerre nyújtja a teljesítményorientált sportolás és a mindennapi hajtásból kiutat jelentő relaxáció, a szabadidő aktív eltöltésének lehetőségét, továbbá hallatlan mély természetközeli élményt nyújt egy csodálatos élőlénnyel való közvetlen és intenzív kapcsolat és a természetben, szabadban történő tartózkodás révén. Kevés ilyen remek lehetőséget találhat ma magának a civilizáció ártalmaitól sújtott ember a regenerálódásának segítésére.
Ráadásul mi magyarok – határozott meggyőződésem szerint - genetikai szinten kódoltan lovasok vagyunk, s a legtöbbünknek kézenfekvő a lovakkal való jó kapcsolat kialakítása, nincs ellenünkre a lovakkal, lovaglással való megismerkedés. A westernlovaglás még a laikus számára is sok analógiát mutat őseink pásztorkodó, lovasnomád hagyományaival (western nyereg formája, funkciója; nagyállat tartás és tenyésztés technikái és eszközei nomád körülmények között), miközben laza és természetes hatást kelt a szemlélőben, s divatos, a mai kor szellemének megfelelő külalakban jelenik meg. Nem csoda hát, hogy egyre szélesebb körben terjed a világban, s Magyarországon is megjelent immár két évtizede.
A 21. század elejétől a westernlovaglásnak két hivatalos szakága is volt a Magyar Lovas Szövetségben, s ezek versenyzőinek száma rohamosan nőtt. Mára a két szakág egyesült, s a szakág látványosan fejlődik, egyre komolyabb nemzetközi eredményeket tud felmutatni.
Több ezer western nyerget adtak el és használnak ma idehaza, s nem kell hozzá jósnak lenni, hogy a nemzetközi trendeket figyelembe véve kijelenthessük, hogy ez a szám az elkövetkező években jelentősen nőni fog.
Szalontai Zoltán - Fotó: Western Reining Szakág - Hungarian Western Reining
Írta: Szalontai Zoltán
Kapcsolódó cikkek
Kommentek