Díjugratás: egy perc a tiéd, amikor megszűnik a világ
Nem csak gyerekek, egyre többen döntenek úgy felnőttként is, hogy kipróbálják magukat lóháton. Sokan közülük szeretnének belekóstolni a versenyzésbe is, leggyakrabban a díjugratást választják. A szabadtéri szezon közeledtével elsősorban az ő kedvükért írta ezt a cikket Vinnay Patrícia, Decathlon lovas termékképző és díjugratás sportágfelelős:
A díjugratás egyike az egyik legelvetemültebb szakágaknak. Miért? Mert attól függően, hogy hány lóval indul az ember – különösen szerencsés esetben, vagy hivatásos versenyzőként beszélhetünk több lóról –, lovanként maximum két percet tölt a pályán. Egy ló egy nap két számban indulhat és egy átlagos pálya lovaglása körülbelül egy percet vesz igénybe. Hogy mi minden előzi meg ezt az egy percet?
Indulás előtti este puccba kell vágni a lovat és mindent össze kell pakolni, amit a versenyre magaddal viszel, ápolófelszereléstől zabláig. Ehhez összeállítottunk egy praktikus ellenőrző listát, ami Neked is minden egyes verseny előtt jó szolgálatot tesz majd:
Szerszámok szétszedése, bőrápolás, összerakás, alátét, fülvédőmosás, időjárástól függően lómosás, de mindenképpen egy nagyon alapos ápolás, majd jöhet a bepakolás a lószállítóba.
Hajnalban kelés, versenyruha, fölé valami koszolható, ló etetése, lószállító előkészítése, bepakolás, ló fel a járműre, indulás. Szerencsétlenebb esetben több száz kilométer utazás a helyszínre, majd a ló elhelyezése bérelt bokszban. Szerencsésebb esetben utazás oda reggel, majd vissza este. Annyiszor, ahány napos a verseny. Benzin, matrica.
Közben persze minden rendben van, a lóútlevélben ott lapul az érvényes vérvételi eredmény és a vakcina. Lovad tökéletes egészségnek örvend, hiszen mindent megtettél érte, minden délutánodat vele töltöd a lovardában, patkoltatod, féreghajtod, gondoskodsz a táplálékkiegészítőiről, edzésre jársz vele, van, hogy nyírod és takarózod. Tehát szemed fénye topon van.
Megérkeztek a versenyre, ahol az okmányokat ellenőrizve engedélyt kaptok a belépésre. Lovat leveszed, eltünteted róla az út porát, majd elmész az edződdel pályát nézni. Pálya nyitva, jönnek a kérdések és az instrukciók. Hol az egyes? Ez hány vágta? Hol forduljak? De ki fog jönni? Itt fordulj. Figyelj, mert itt jönni kell! Ne srégeld meg, nem összevetés. Na? Megvan már? Tizedik vagy, menni kellene szerelni.
Nyergelés után irány a melegítőpálya. Az adrenalinszint kúszik felfelé…
A melegítőpályán rengetegen vannak és mindegy, melyik kéz találkozik… Kocogsz néhány kört, vágtázol egy kicsit. Elkezdesz ugrani, meredek, oxer, meredek, oxer. Már az a magasság, ami odabent fog várni. Bemondják a neved, hogy készülj. Ugrasz egy utolsót, veszel egy nagy levegőt és bemész. Köszönsz a bíróknak, megkapod a csengőt, roló le. Megszűnik a világ.
Ez az egy perc a tiéd, a tiétek. Ezért dolgoztatok annyit.
Az idő természetellenesen felgyorsul. Valami nyolcadik érzéked mindig figyelmeztet, nehogy pályát tévessz és két ugrás között beugrik, mit mondott az edződ. Ha nagyon király vagy, mindeközben konstatálod azt is, hogy a zenefelelős megint nem találta el az ízlésedet… Jön az utolsó kombináció, már látod a nullás körödet. Megugrod az utolsót, már mosolyogsz, az időd is jó és akkor egyszer csak kipukkad a lufi.
Az idő ismét normális tempóra vált. Minden jól sikerült. Vigyorogsz, az adrenalin nyom még vagy egy fél óráig. Ha sanszos, hogy helyezve leszel, még tovább is. Optimális esetben.
Rájössz, hogy éhes vagy, mert egész nap nem ettél. Rájössz, hogy fáradt vagy, mert nagyon korán keltél. Megállapítod, hogy a díjugratók nem normálisak, mert miközben leszereled a lovat, gondolatban már be is neveztél a következő versenyre. A következő egy percért.
Forrás: Decathlon Blog
Fotó: Decathlon, Fouganza
Kapcsolódó cikkek
Kommentek