EHV - a lovak herpeszvírusa
A lovak herpeszvirusa (Equid herpesvirus - EHV) világszerte nagymértékben elterjedt lóállományokban. A két legjelentősebb az EHV-1, lovak légúti tünetekkel, vetéléssel, illetve idegrendszeri tünetekkel járó betegsége, illetve az EHV-4, ami elsősorban légzőszervi elváltozásokat okoz és csak elvétve vezet vetéléshez vagy idegrendszeri tünetekkel járó betegséghez.
A vírust a fertőzött lovak a vetélt magzattal és légúti váladékokkal terjesztik, a fertőződés főleg közvetlen érintkezéssel, illetve cseppfertőzéssel, belégzés útján, vagy szájon át történhet. A kórokozó a legnagyobb mennyiségben a betegség heveny szakában, és az azt követő néhány hétig ürül, a lovak azonban rendszerint életük végéig hordozók maradnak.
Immunszuppresszív hatásokra a tünetmentes fertőzött lovak is tömegesen üríthetik a vírust, ami a fogékony állatok között nagyon gyorsan terjed. A légúti tünetek sokszor olyan enyhék, hogy azokat észre sem veszik, és a betegségre csak a később bekövetkező vetélések hívják fel a figyelmet.
Általában 3-5 napos lappangási idő után jelentkeznek az általános tünetek a fogékony lovakban, főként pedig csikókban, melyek néhány napig tartó hőemelkedésben, bágyadtságban, étvágytalanságban nyilvánulnak meg. A felső légutak többnyire enyhe hurutos megbetegedésére utal, hogy az állatok köhögnek, könnyeznek, az orrnyálkahártya és a kötőhártya kipirult, a betegeknek savós orrfolyása van.
Bakteriális szövődmény hatására tüdőgyulladás is kialakulhat hajlamosító tényezők (pl. rossz tartási körülmények, nehéz munka) hatására.
Az idegrendszeri forma esetében a heveny hurutos tünetek időszakában vagy röviddel ezt követően, akár légúti tünetek nélkül is kialakulhat keresztgyengeség vagy bénulások. A beteg állatok hátulsó lábaikon bizonytalanul állnak, rogyadozva és csak nehézkesen járnak, továbbá húgyhólyag atonia és végbélbénulás is jelentkezhet. Súlyosabb esetekben a gyengeség az elülső végtagokra is kiterjed, és a keresztgyengeség bénulássá fokozódhat, majd az állatok nem tudnak felkelni. Az enyhébb esetek megfelelő kezelés mellett akár teljesen meggyógyulnak, a súlyosabb esetekben mozgászavarok maradnak vissza, és az is gyakori, hogy a betegség elhullással jár.
A fertőzés igen súlyos következménye a vemhes kancák vetélése, ami jellemzően a vemhesség 8.-10. hónapjában következik be, a fertőzés időpontjától függetlenül. Fogékony állományokban akár a kancák 30-40%-a is elvetélhet. Néha rendes időre gyenge, életképtelen csikó születik, mely napokon belül elpusztul.
A betegség elleni védekezés az általános járványvédelmi szabályok betartása mellett (az idegen állományból származó lovak egy hónapos karanténozása stb.) vakcinázással történhet.
Ha adott egy tenyészállomány vemhes kancákkal, a rendszeres és szabályszerű oltássorozat meglehetős biztonsággal véd a vetélésekkel és koraellésekkel szemben. Ugyanez viszont nem igaz az idegrendszeri megbetegedésekre. A herpesz vakcina védelmi vonalát az idegrendszeri megbetegedést okozó vírustörzsek képesek áttörni. Emellett néhány korábbi – nem teljesen bizonyított – megfigyelés alapján az idősebb, többször oltott lóban a betegség kialakulásának esélye bizonyos immunológiai tényezők miatt nagyobb. Amennyiben megfelelő számú lovat oltanak be, a vakcina lassítja a vírus terjedését, de egyedi védelmet nem biztosít.
Forrás: dr. Kutasi Orsolya 1., dr. Kutasi Orsolya 2., dr. Radnai István
Lektorálta: dr. Joó Kinga
Ezt kell tudnod a lovak herpeszvírusáról - online előadás
Kapcsolódó cikkek
Kommentek