Mikor érdemes elkezdeni a lovaglást?
Örök kérdés, megosztó téma. Sokan minél előbb akarják, akár már az első lépéseket követően. De vajon mikor jön el az ideje ténylegesen, és mit lehet addig csinálni a gyerekekkel lóközelben?
Ahogy szinte észrevétlenül egyre gyorsabban és gyorsabban "vagyunk kénytelenek" élni, sokszor észre sem vesszük, hogy ez nem feltétlenül jó. A gyerekekre az oktatási rendszerek rengeteg felesleges dolgot erőltetnek, és erre reflektálva (?) a szülők is mind több és több mindent várnak el tőlük minél kisebb korban, nehogy véletlenül valamiről lemaradjanak, vagy hátrányból induljanak majd neki a nagybetűsnek. Pedig Vekerdy professzor is megmondta, hogy az óvodában nem angolul kell tanulni. Ugyanígy az is fontos, hogy bizonyos terheléshez fokozatosan szokjanak hozzá a gyerekek, minden esetben megadva a kellő időt az ehhez szükséges fizikai és szellemi érettség kialakulására. Lássuk, mit is jelent ez számokban!
Mikor kezdhetnek ismerkedni a lovakkal?
Itt még sokáig nem is lovaglásról beszélünk, hanem tényleg csak a lóhoz való közeledésről, az ismerkedésről. 3-4 éves korban jutnak el odáig, hogy már biztonságos számukra a lovardában való jelenlét erős szülői felügyelettel. Ebbe belefér a direkt ennek a korosztálynak létrehozott rövid foglalkozás, amelynek keretében elkezdhetnek megismerkedni magával a lóval és a vele kapcsolatos teendőkkel. Tehát óvatosan odamehetnek a lóhoz, megsimogathatják, közben meg lehet figyelni a reakcióikat, és amennyiben nincs bennük ösztönös félelem, van viszont vonzódás és kíváncsiság, akkor érdemes tovább haladni. Ekkor elkezdhetik megtanulni, hogyan kell egy nekik megfelelő méretű, nyugodt lovat leápolni, hogyan adunk nekik almát, répát, lócsemegét, milyen felszerelések kerülnek majd a lóra, és persze az is belefér, hogy pár percre felülhessenek egy kisebb pónira, de maximum néhány körös vezetésről lehet szó, és mindig csak lépésben, ez nagyon fontos.
Miért nem jó túl korán ennél többet kérni?
A lovaglás, mint fizikai aktivitás megkíván egy bizonyos testi és szellemi érettséget. Szükséges hozzá a gerincoszlop és a csípő egy bizonyos fejlettsége. Ha ez nincs meg, a lovaglással járó rázkódás akár még ártalmas is lehet hosszútávon, különösen akkor, ha a gyerekeket a saját méretüknél jóval nagyobb lóra ültetik, mivel ilyenkor egészségtelenül nagy terpeszben kell ülniük, ami már önmagában, rázkódás nélkül is káros. Emellett ki kell, hogy alakuljon a testtudatosságuk is, vagyis az a képességük, hogy megértsék a kapott utasításokat a különböző testrészeikre vonatkozóan, például "emeld fel a bal kezed", "érintsd meg a jobb kezeddel a bal bokád", és hasonlók. Az is elengedhetetlen, hogy a figyelmük egy bizonyos ideig, mondjuk 25-30 percig fenntartható legyen. Nagyjából ezek szükségesek annak az állapotnak az eléréséhez is, amit iskolaérettségnek nevezünk. Ezért van az, hogy a legtöbb lovardában a rendszeres lovaglást 6-7 éves korban ajánlják elkezdeni. Az ennél kisebb gyerekekkel külön foglalkoznak, póni-ovi, lovi-ovi, vagy hasonló nevű, direkt pici gyerekeknek való foglalkozás keretében. Sokan azzal hencegnek a lovas témájú csoportokban, hogy ők már háromévesen "rendesen" lovagoltak, és semmi bajuk nem lett, azonban attól még nem ez a követendő példa.
Milyen egy felkészült, színvonalas lovarda?
Olyan, ami a fenti két korcsoportot egymástól egyértelműen megkülönbözteti. Mindkettő számára rendelkezik megfelelő méretű és képzettségű pónilovakkal, és nem enged az adott esetben szülőktől érkező nyomásnak, amely a gyerekek siettetésére, vagy "rendes, nagy lóra" ültetésére irányul, "a szomszéd kislány a másik lovardában már a második órán egyedül ügetett" jellegű érvekkel. Ismerik és használják továbbá a kettő közti átmenetet, a voltizshevedert, és erre elég időt is szánnak, mielőtt nyeregbe ültetik a gyerekeket, ezzel ugyanis erősebb alapok alakíthatók ki az egyensúly tekintetében, mintha egyből nyereggel kezdenének. A voltizs, vagy magyarul lovastorna egy szakág a lovagláson belül, amely egy körön vágtázó ló hátán való kimondottan nehéz elemekkel tarkított gyakorlatsor bemutatására készít fel. Persze nem egyből. Nagyon sok talajmunka, rengeteg műlovon való tornagyakorlat előzi meg, és kiváló alapokat ad a lovagláshoz, főleg pici korban nagyon szokták szeretni, és kevesen ugyan, de vannak, akik később is emellett maradnak. A voltizshoz használt kapaszkodóval ellátott heveder az, amivel a nyeregbe ülést megelőzően tanítják a kezdő lovasokat a ló mozgásának harmonikus lekövetésére, és a lovaglás során használatos alapvető mozdulatokra. Ezt követően kerülhet sor a nyereg és a kengyel használatára, aminek viszont már van némi felszerelésigénye.
Mit érdemes viselnie annak, aki először ül nyeregbe?
Míg a lóval való ismerkedés és a póniséta, valamint a voltizshevederes alapozás során elég egy megfelelő méretű, jól illeszkedő kobak (nem kerékpáros sisak!), a biztonságos kengyelhasználat már megköveteli a lovaglásra alkalmas lábbeli beszerzését. Ez lehet egy lovaglócipő lábszárvédővel, vagy egy lovaglócsizma.
Forrás: SportoljMa.hu
Írta: Vinnay Patrícia - Fouganza, országos lovassport felelős
Fotó: Fouganza - a lovas mindennapokért
Kapcsolódó cikkek
Kommentek