Féreghajtás: ideje jól csinálni!
Egy jól kidolgozott féregellenes protokoll hosszútávú biztonságot nyújt lovad számára, miközben meg is óvja a felesleges kezelésektől, ezáltal segít visszaszorítani az egyre fenyegetőbb gyógyszer-rezisztenciát. Ideje leszámolni a régi, idejétmúlt féreghajtási gyakorlattal!
Az utóbbi években a féreghajtás terén új megközelítést alkalmaznak az állatorvosok. Az elmúlt ötven évben használt módszer, tehát, a minden egyedet érintő, meghatározott időközönkénti, különböző szerek váltogatásval történő kezelések, illetve a féreghajtó készítmények gyakorlatilag ellenőrizetlen használata ugyanis oda vezetett, hogy megjelent és egyre nagyobb veszélyt a jelent a rezisztencia.
Míg korábban a nagy strongylidák voltak a lovak legfőbb bélférgei, mára a sokkal kevésbé veszélyes kis strongylidák lettek a felnőtt lovak legfontosabb belső parazitái. Ezek viszont a túl gyakori féreghajtó kezelések miatt egyre ellenállóbbak a kezelésekkel szemben, és ha elszaporodnak, bizony ezek is súlyosan megbetegíthetik a lovakat.
Csökkenteni kell a féreghajtó kezelések számát, mert a bélférgek egyre ellenállóbbá válnak a gyógyszerekkel szemben. Ez ellen kizárólag a bélsárvizsgálat alapján célzottan végzett féreghajtási protokollok nyújthatnak védelmet.
A modern parazitaellenes protokollok célja a lehető legkevesebb féreghajtó biztonságos használatával, a kezelések megfelelő időzítésével és a megfelelő hatóanyag kiválasztásával egyedre szabottan biztosítani a lovak védelmét. Ehhez kérd állatorvosod segítségét.
Hogy néz ki ez a módszer a gyakorlatban?
A legtöbb ló kevés petét ürít, ezen lovak számára valószínűleg évente egy féreghajtás is elegendő, kivéve, ha magas kockázatú csoportba tartoznak valamilyen befolyásoló tényező alapján. Például: korosztály (csikók), egyes betegségek (pl: Cushing-kór), magas állománysűrűség (karámozott állattartás), utolsó féreghajtás időpontja és hatóanyaga nem megfelelő, bélsár peteszám eloszlása állományszinten túl magas stb.
Néhány ló, kb. az állomány 20%-a sok petét ürít. Fontos, hogy ezeket a lovakat másképp kell kezelni, náluk majd ismételni kell a féreghajtást.
De ha együtt vannak tartva a lovak, nem ugyanannyira férgesek? Miért kell mindegyiket külön megvizsgálni?
Minden lónak egyedi érzékenysége van ezekre a parazitákra. A lovak legnagyobb része kevés petét ürít. Így általában a legelői fertőzöttség 80%-áért mindössze a lovak 20%-a felelős.
Milyen hatóanyagú készítményt érdemes használni?
A megfelelő hatóanyag kiválasztása bélsárvizsgálat és rezisztencia vizsgálat alapján történik. Minimum háromévente érdemes elvégeztetni rezisztencia vizsgálatot.
Mi a helyzet a csikókkal?
Fiatal lovak esetében 3 éves korig több fajta és nagyobb számú féreg okozhat problémát, mint a felnőtt lovak esetén. Továbbá a csikók immunrendszere fejletlen, így esetükben más féreghajtási protokollra van szükség, mint a 3 évesnél idősebb lovaknál.
Hogyan vegyek mintát bélsárvizsgálathoz?
Miből: 1 bélsárgolyó, minél frissebben ürített bélsár kupac tetejéről (az éjszaka bokszban tartott lovak esetén az éjjel ürített bélsár reggeli összegyűjtése is megfelelő). A minta semmilyen esetben sem lehet 10 óránál régebben ürített bélsár.
Mibe: Tiszta nejlonzacskóba, légtelenül lezárva (csomót kötünk minél közelebb a bélsárgolyóhoz), a ló és a tulajdonos nevével felcímkézve. Minden ló mintája külön zacskóba kerüljön.
Szállítás: A mintáknak minél hamarabb, de a begyűjtést követően legfeljebb egy napon belül meg kell érkeznie a gyűjtőpontra. A mintákat 7˚C alatti hőmérsékleten kell tárolni, naptól védve. A szállítás idejére jégakkut kell tenni a minták mellé úgy, hogy azokhoz közvetlenül ne érjen hozzá, mert nem fagyhatnak meg.
Mit tegyek, ha szeretnék tovább tájékozódni a témában?
Fordulj bizalommal lovas állatorvosodhoz.
Magyar Állatorvosok Lapjában közölt publikációk:
- A lovak korszerű féreghajtási szemléletének alapjai - Vol. 143. No. 3., 2021. március »
- Bélsárral ürülő strongylida-típusú peték mennyiségét befolyásoló tényezők vizsgálata magyarországi és erdélyi lóállományokban - Vol. 144. No. 1., 2022. január »
Nemzetközi szakfolyóiratban közölt publikáció:
Írta: dr. Joó Kinga, a Parazitológiai Program kidolgozója és vezetője
Borítókép: Pixabay
Kapcsolódó cikkek
Kommentek