Szobor készül az úttörő magyar lógyógyász és lovas szakember emlékére
Dr. Plósz Béla neve leginkább az állatorvosok körében ismert, pedig nem csak az állatorvos-tudomány, hanem a hazai lovasélet és lótenyésztés is sokat köszönhet neki. Az Állatorvostudományi Egyetem idén szobrot állít a kiváló szakember emlékére, ehhez a lovasok támogatását is kéri Prof. Dr. Sótonyi Péter, az Egyetem rektora:
"Tisztelt Lovastársam!
A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalú magyarországi állatorvosképzés egyetlen hazai intézményeként mindig különös gondot fordítottunk arra, hogy az állatorvosképzés nagyjainak méltó emléket állítsunk. Több mint 230 éves múlttal rendelkező egyetemünk elismert oktatók és kutatók egész sorát adta hazánk és a világ állatorvos-tudományának.
Dr. Plósz Béla, a hazai lótenyésztés meghatározó alakjának, a modern állatorvosi sebészet megteremtőjének több évtizedes munkássága előtt tisztelegve az Állatorvostudományi Egyetem szobor elhelyezését tervezi az egyetem parkjában, amelynek elkészítésével járó költségek egy részét támogatók önkéntes felajánlásaiból szeretné biztosítani.
Dr. Plósz Béla megmentette a hazai lótenyésztést
Dr. Plósz Béla 1863. május 19-én született Pesten, negyedik gyermekként érkezett a Plósz családba. 1882-ben sikeres érettségi vizsgája után beiratkozott a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézetbe. Az állatorvosi pályát a lovak iránti „olthatatlan szerelme”, valamint iskolába menet a Tanintézet kerítésén bekukkantva, a szeme elé táruló beteg lovak vizsgálatának és kezelésének látványa miatt választotta, állatorvosi oklevelét 1885 júniusában szerezte meg. 1891-ben a Pesti Egyetem Bölcsészettudományi Karán doktori címet szerzett.
Nyugat-európai tanulmányútjáról visszatérve – ahol rengeteget tanult, látott és hatalmas gyakorlati tapasztalatra tett szert – megbízták a sebészeti klinika irányításával, 1897 áprilisában kapta meg nyilvános rendes tanári kinevezését és megbízását a Sebészeti Tanszék vezetésére.
Munkatársaitól megkövetelte a műtéti aszepszis (a kórokozókat a betegtől távol tartó módszerek összessége) maradéktalan betartását, amely azt eredményezte, hogy klinikáján minimálisra csökkent a sebfertőzések és a műtéti szövődmények száma. Az aszepszis biztosítása, valamint a kötelező bódítás, a helyi és a vezetéses érzéstelenítés bevezetése lehetővé tette a komolyabb mellkasi és hasi műtétek elvégzését is, amelyeket Plósz előtt senki sem végzett. Számos új műtéti megoldás kidolgozása és több új sebészeti eszköz, illetve műszer megalkotása is fűződik nevéhez.
Lovakon végzett műtéteivel országos hírnévre tett szert, neve az Osztrák-Magyar Monarchia ménesbirtokain és lósportköreiben egyaránt fogalommá vált.
Az I. világháború hihetetlen mértékű lóvesztesége és a háború lezárását követő zűrzavaros évek következtében az ország lóállománya mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt történelmi mélypontra zuhant. A helyzet rendezésére olyan embere volt szükség, mint Plósz Béla, aki az 1900-as évek elejétől a Magyar Lovaregylet állategészségügyi tanácsadójaként, majd 1925-től a Földművelésügyi Minisztérium országos lótenyésztési főigazgatójaként tevékenykedett. Kimagasló szakmai ismeretekkel rendelkezett, akire az ország lovas szakemberei felnéztek és tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt.
Alapelvnek a tájfajták kialakítását és állományuk folyamatos javítását tekintette. Ennek érdekében az országot tenyészkerületekre osztotta, a kerületekben állami méntelepek és fedeztetési állomások létesítését szorgalmazta, támogatta. A minőség megtartása és a leromlás megakadályozása érdekében elrendelte az állami méntelepekről valamint a nagybirtokokról kikerülő, tenyésztésre valamilyen okból alkalmatlanná vált mének ivartalanítását.
A lovak törzskönyvezésének megkövetelése és az állami ménesek folyamatos szemléje következtében az ország lóállománya magához tért, fejlődésnek indult, minőségi javulás mutatkozott, a lóexport is megkezdődött, lóállományunk nagyobbrészt jó vérvonalú állatokból állt.
Beosztásából származó lehetőségeit felhasználva támogatta a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségét, a Nemzeti Lovardát, a vidéki lovassport egyesületeket, a kisgazdák lovas egyesületeit, valamint az országos és helyi lókiállításokat. Kevés szabadidejében ismeretterjesztő cikkeket írt, rádióelőadásokat tartott.
1939-ben, 75 éves korában vonult végleg nyugalomba. A II. világháború bombázásai során egy pincében húzta meg magát, ahol tüdőgyulladást kapott, majd a szíve is felmondta a szolgálatot, 1945. január 6-án hunyt el.
Őrizzük meg emlékét
Amennyiben az Állatorvostudományi Egyetem kezdeményezésével azonosulva Ön is szívesen támogatná a szobor elkészítését, kérem, lehetőségeihez mérten járuljon hozzá, hogy a hazai lótenyésztés megmentőjének méltó emléket állítsunk. A támogatást Alapítványunk számlaszámára történő átutalással teheti meg:
- Alapítvány neve: EQUUSVET Hallgatói Kulturális és Szociális Alapítvány
- Alapítvány bankszámlaszáma: OTP Bank 11707024 – 20437925
- A közlemény rovat: Dr. Plósz Béla szobor
Köszönjük megtisztelő adományukat, és várjuk Önöket a szobor április végére tervezett ünnepélyes avatására, amelynek időpontjáról a későbbiekben küldünk értesítést.
Üdvözlettel: Prof. Dr. Sótonyi Péter"
Képek forrása: Állatorvostudományi Egyetem, Pixabay
Kapcsolódó cikkek
Kommentek