A lóversenysport volt a szenvedélye – elhunyt Farkas Ferenc
A hazai lóverseny szakma elmúlt öt évtizedének egyik legkarizmatikusabb, leghozzáértőbb alakja hunyt el – adta hírül a Kincsem Park.
Farkas Ferenc 1943. február 28-án született Budapesten erdélyi és nemesi gyökerekkel rendelkező, értelmiségi családban. Felmenői között voltak gyártulajdonosok, erdőbirtokosok és szűrszabók is. Nagyapja, Györffy István neves néprajztudós volt. Édesapja, a marosvásárhelyi születésű Bisztrai Farkas Ferenc eleinte könyv- és lapkiadással foglalkozott, majd a Nemzeti Parasztpárt meghatározó politikusaként, gazdaságpolitikusaként, az utolsó Nagy Imre kormány államminisztereként vonult be a történelembe. Édesanyja, Györffy Anna iparművész és gyermekkönyv illusztrátor volt.
A fiatal Ferenc, vagy ahogy mindenki hívta, Fetó az állatokért rajongott, ezért is terelte édesapja az agrár pálya felé. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1966-ban szerzett agrármérnöki diplomát. A Bábolnai Állami Gazdaságban kezdett dolgozni, majd egy rövid ideig az Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa lett. A hetvenes években a New Hampshire Társaság titkára, majd igazgatója. 1983-tól a kiskunsági lovas idegenforgalom és turizmus egyik megteremtője, a Sarlósárpusztai ménes alapítója. 1989-től Közép-Európa legsikeresebb versenyistállója, a bordó-zöld mezszínű Kentaurs Farm és tréningközpont tulajdonosa. Lovai a kilencvenesek években 380 versenyt nyertek itthon és külföldön. Az évek alatt közel 150 lovat vásárolt Angliából vagy nyújtott szakmai segítséget a behozataluknál. 1992-től 2010-ig a Széchenyi István által alapított Magyar Lovaregylet (Hungarian Jockey Club) elnöke, 2002-től 2010-es nyugdíjazásáig a Kincsem Park ügyvezető (szakmai) igazgatója.
A szülői házból hozott művészi hajlamának köszönhetően szerette a lovas képeket és szobrokat. Jelentős magyar és idegen, elsősorban angol nyelvű szakkönyvtárat hozott létre az évtizedek alatt.
Egészen különös érzelmi kapcsolat fűzte az angol telivérekhez. Elbűvölte a szépségük és gyorsaságuk. Magával ragadta a lótenyésztés és a pedigrék misztikuma, csakúgy, mint a galoppsport semmihez sem hasonlítható világa. Az 1970-es évektől rendszeresen részt vett a newmarketi telivér árveréseken, ahol világszínvonalú és származású lovakat vásárolt barátja támogatásával, majd az állami rendszer perifériáján mozogva elkezdtek versenylovat futtatni, amivel alaposan megmozgatták a pártállami rendszer lóversenyzésének állóvizét.
A lovak származását tudományos alapossággal ismerte és elemezte. Az angol telivérek és az árverések érdekelték a világon a legjobban. Megfejthetetlen módon értett a lóhoz. Az árveréseket vele nyitották és zárták, türelmesen és csendben ült, figyelt. Várta a legmegfelelőbb alkalmat, azt a pillanatot, amikor a legjobbat a legkedvezőbb áron tudta megszerezni. A Magyar Lovaregylet vezetőjeként az Országos Játék Alap jóvoltából fedezőméneket vásárolt a telivér (Glenstal, Horatio Luro) és az ügető (Executi Way, Yankee Yankee) tenyésztés számára. Legnagyobb klasszisai, Ryan’s Gift, Jeremy, Zahmatova, Jolly Groom, Dancing Candle, Dembinszky és Timoteo sorra nyerték a nagydíjakat itthon és régióban, a Kincsem Parktól Baden-Badenig.
Tudta, hogy a nemzetközi élvonalba való törekvés mit sem ér a nyugati edzésmódszerek bevezetése, a takarmányozás reformja és kiemelkedő tudású szakemberek nélkül. Nevéhez fűződik a nemzetközi hírű Klimscha Albert és Kállai Pál hazacsábítása, Keszthelyi István champion tréner reaktiválása. A Kincsem Park vezetőjeként vonult nyugdíjba.
Az utolsó években bár már betegeskedett, de a telivéreknek és a baráti hívó szónak ekkor sem tudott ellenállni. Elszegődött szaktanácsadónak dr. Ecsedi Ferenc istállójába. A világ legoptimistább embere volt, ekkor is. Minden versenyt meg akart nyerni.
Az elmúlt napokban a kórházban volt, az utolsó versenyében sajnos nem győzhetett. Halálával lezárult egy korszak. A rendszerváltás időszakának egyik utolsó, nagy egyéniségével lett szegényebb a magyar lóversenysport.
Forrás: Kincsem Park
Kapcsolódó cikkek
Kommentek