Világbajnoki ezüstérmet nyert Dickinson Judit az amatőrlovasok között
December elején Dickinson Judit megnyerte a Fegentri (Férfi és Női Amatőrlovasok Nemzetközi Szövetsége) női világbajnoki sorozat utolsó, 30. állomását Pisában és ezzel összetettben a második helyen végzett. Ez óriási siker, hiszen eddig még egyetlen magyar amatőrlovas sem végzett a dobogónak még csak a közelében sem.
Az év elején 11 európai nemzet 15 lovasát nevezték a Fegentri (Fédération Internationale des Gentlemen-Riders et des Cavalières, Férfi és Női Amatőrlovasok Nemzetközi Szövetsége) női amatőrlovasoknak kiírt világbajnoki sorozatra, amelyen Magyarországot ezúttal Dickinson Judit képviselte. A magyar lovas a 30 állomásból álló sorozat 16 futamára kapott meghívást és négy alkalommal győzött, valamint több jó helyezésének köszönhetően értékes pontokat gyűjtött. Ezzel kis különbséggel a német Janina Boysen mögött megszerezte a világbajnokság második helyét.
Az utolsó állomás után Judittal a tapasztalatokról, az idei évről, a kihívásokról és tanulságokról beszélgettünk.
A Fegentri világbajnoki sorozatán 2019 óta veszel részt és az összetettben eddig a legjobb eredményed a nyolcadik hely volt. Mi változott 2025-re, hogy minden eddiginél sikeresebb évet tudtál zárni?
Dickinson Judit: Amikor elkezdtem a sorozatban lovagolni, még kevésbé intenzíven vettem részt benne és csak egy-egy állomásra utaztam el. Tavaly viszont úgy döntöttem, hogy mindenhova elmegyek, ahova meghívnak, mert csak így nyílhat esélyem a jó összetettbeli helyezésre. Ez év elején újra éreztem az energiát és a kedvet ahhoz is, hogy a lovaglás mellett ún. SWAT edzésre (egy funkcionális tréning, amely gimnasztikai és súlyzós gyakorlatok segítségével növeli a fizikai erőt, az állóképességet, a testtudatot, a rugalmasságot, a robbanékonyságot és dinamikát) járjak, aminek köszönhetően az erőnlétem egyre jobb lett. Emellett a mentális felkészülésem érdekében napi szinten gyakorlom az irányított meditációt, ami megnövelte az önbizalmamat.
Egy korábbi alakommal beszélgettünk arról is, hogy minden egyes versenyre külön készülsz.
DJ: Igen, először is általánosságban nagyon sok videót nézek lovasokról. Számomra az olasz és az amerikai zsokék stílusa a legszimpatikusabb, így őket követem, figyelem, hogy a versenyekben hogyan lovagolnak, lelassítom a mozgásukat és próbálok minél többet tanulni tőlük. Emellett külön minden verseny előtt megnézem a nekem (többségében) kisorsolt ló versenyeit, főleg amikor hasonló távra vagy ugyanazon a pályán futott, ahol versenyezni fogok. Emellett az ellenfelek, vagy ha nagyon sok induló van, akkor az esélyesek versenyeit is kitanulmányoznom, így már előre tudom, hogy mire számíthatok és ez nagyobb magabiztosságot ad.
Mindezek mellett az elmúlt évek alatt bizonyára nagyon sok tapasztalatot is gyűjtöttél a különböző országok pályáiról, az adott országok versenystílusáról, vagyis, hogy hol, mire kell odafigyelni.
DJ: Tényleg nagyon sok helyszíni tapasztalatot szereztem, ami megkönnyíti a versenyzésemet. Emellett még az évek során a különböző országokban megismerték a nevemet. Ez azért fontos, mert miközben a francia, német, angol lóversenysport az egész világon elismert, így az onnan érkező lovasról tudják, hogy jól képzett, megbízható amatőrről van szó, akire szívesen rábízhatják a lovukat, a magyar lóverseny jóval kisebb, így nekem ki kellett vívnom ugyanezt az elismertséget.
Ha áttekintjük az idei versenyszezont, melyek voltak számodra a legfontosabb állomások a világbajnoki második hely megszerzéséhez?
DJ: A győzelmek mindenképpen meghatározóak voltak az összetett eredmény szempontjából. Először júliusban, a csehországi Karlovy Varyban sikerült nyernem, ami a legelső Fegentri győzelmem is volt. Itt egy Nikoleta nevű lovat sorsoltak ki nekem, és így hívják a legjobb barátnőmet is, ezért már eleve bizakodva indultam.
A legnagyobb boldogságot talán a magdeburgi elsőség okozta szeptember közepén, ahol végig nagyon tudatosan tudtam versenyezni. Itt a német lovas (a későbbi világbajnok) trénerének lovagoltam egy olyan telivért, aki még soha nem futott ilyen hosszú távon és még a legmagasabb súlyt is vitte. Magdeburg különleges pálya éles kanyarokkal és a másfél körös futamban négyszer is fordulnunk kell, tehát nagyon fontos, hogy a lovunk jó kanyarodjon és jól kezelhető legyen. Az első körben a mezőny végén tartalékoltam, amikor pedig elindítottam a lovamat, az olyan figyelemmel, frissen és erővel reagált, hogy mindenkit könnyedén lehagytunk. Nagy meglepést okoztunk és nem mondhatom, hogy a németek nagyon örültek volna a győzelmemnek, de én kimondhatatlanul boldog voltam.
Október közepén egy vegyes futamba (a női és a férfi lovasok együtt lovagolnak) kaptam meghívást, ismét Csehországba, ezúttal Mostba. Ez a verseny tökéletesen alakult, így már a harmadik győzelmemet arattam.
Nagy sikernek éltem meg ezt is, hiszen egy olyan ötéves lóval győztem, amelyik addig még soha nem nyert versenyt, hasonlóképpen a Karlovy Varyban kapott lovamhoz. Ezután egy a Fegentritől független, cseh amatőrversenyre is meghívtak lovagolni. Végül december elején Pisában került sor az év utolsó futamára. Szerencsém volt, mert egy jó esélyű telivért kaptam és ismét sikerült nyernünk.
Nagyon örült a tréner is és az olasz profi zsokék közül is sokan gratuláltak, ami szintén nagyon jól esett. Úgy érzem, hogy összességében egész évben mellettem állt Fortuna, amire mindig szükség van a jó eredményhez.
Milyen terveid vannak 2026-ra? Folytatod a lovaglást a Fegentri sorozatban?
DJ: Jövőre azt remélem, hogy ezek után sok lehetőséget kapok itthon is. A Fegentrit kevésbé intenzíven, legfeljebb harmadik számú magyar lovasként folytatnám. Az elmúlt két év megterhelte a családomat, illetve idén 13 különböző helyszínre utaztam el Európában és ennek a költségeit magamnak kellett fizetnem, ami azért komoly összeg.
Hat Fegentri sorozatban eltöltött év után milyen tanácsot adnál a jövőbeli magyar versenyzőknek?
DJ: Először is, hogy aki elindul, az higgyen magában, hogy van olyan jó, mint a többiek és képes ugyanolyan eredményesen lovagolni, mint más ország lovasai. Ezen kívül azt tanácsolom, hogy vegye komolyan. Ebben a nemzetközi sorozatban ugyanis egy országot képvisel, amire legyen büszke és tudatosuljon benne, hogy nem csak egy kis külföldi lovacskázásról van szó. Legyen kitartó, mivel magyar lovasként sok időbe telik elismerést, nevet szerezni. Nekem ez hat évbe telt. Ha azonban valaki tényleg kitartó és a sport iránti alázattal tekint a versenyzésre, akkor a befektetett energia előbb vagy utóbb mindenképpen megtérül. Fontos az is, hogy kedves, barátságos legyen, és jól el tudjon beszélgetni angolul mindenkivel. A nyelvtudás azért is lényeges, mert előfordul, hogy egy-egy rövid interjút készítenek a lovasokkal a helyszínen, illetve meg kell érteni a tréner utasításait is. A ránk bízott lovaknak mindig van egy tulajdonosa, fogadnak a futamainkban és mindez felelősséggel jár.
A Fegentrin való részvételt a kihívások ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, azért is, mert életre szóló barátságokat lehet kötni. A Fegentriben úgy gondolják, hogy a társaság, az összetartás a lényeg, a lovaglás pedig a plusz.
Fotó: Gabriella Vonczem Photography
Kapcsolódó cikkek
Kommentek