Szebényi Dániel: az angol telivér a ló etalonja
Van helye a lóversenysportnak a mai világban? Miért tart telivért és mit keres egy telivérben egy sportlovas? A közelgő Derby kapcsán a lóversenyzésről és az angol telivérről beszélgettünk Szebényi Dániellel.
„A lóversenyzés a világ egyik legrégebbi sportja. És mindenhol a világon, ahol lószerető, sportszerető, szépre nyitott emberek élnek, szeretik a lóversenyt.
Olyan tradicionális sport ez, ahol a szabályok, elvek, és sok helyütt a pályák sem változtak túl sokat az elmúlt több mint 200 évben. Ez nagyon jó összehasonlítási lehetőséget ad, megmutatja, mennyit alakult a lótenyésztés és a versenytechnika. Annak ellenére ugyanis, hogy egy ennyire tradicionális sportról beszélünk, rengeteget változott a lótenyésztés és a lovaglás, a lovak gyorsabbak lettek, hosszabb egészséges élettartartamuk van.
Tény, hogy a lóversenynek fel kell vennie a versenyt, meg kell küzdenie a helyéért a modern világban a rengeteg sportág között, de ennek ellenére tudja tartani a lépést és ma is a világ legnépszerűbb sportjai közé tartozik.
Vannak dolgok azonban, amelyek nem változtak. Az egyik legfontosabb, hogy mindig a legjobb ló győz. Alapelvek nem változnak a lóval kapcsolatban. Vannak persze újabb és újabb technológiák, de a lovas érzését, a tréner érzékét, a tenyésztő intuícióját semmi sem tudja pótolni. Emiatt is annyira szép a lovaglás.
Tegyünk egy kis kitérőt: a versenylótenyésztésben nem megengedett a klónozás, míg a sportlótenyésztésben igen.
Ott kezdődött az egész, hogy majd csak tenyésztésre használják a technológiát olyan kiemelkedő teljesítményű heréltek esetében, amelyeknek nem lehetett csikója. Ott volt például Hugo Simon lova, E.T. FRH. Majd elkezdtek méneket, idővel pedig élő, fiatal méneket is klónozni és el is kezdtek versenyezni a klónozott lovak. De ezek a lovak gyakran nem tudnak úgy teljesíteni, mint az „eredeti”. Mert a lélek nem klónozható. Egy igazi, kitűnő ló az egyéniség, az akarat, a szív, a lélek nem másolható. A jó ló és a nagyszerű ló között az a különbség, hogy a nagyszerű ló akarja a győzelmet. Nagyon igaz ez versenylovakra. Kincsem a fejével győzött. Overdose az egyik legjobb példa erre: óriási képesség volt benne, de még inkább akarat. A mentalitás volt az a plusz, amit hozzátett.
Rengeteg ilyen ló van az ugrólovak között is. Hickstead, Ratina, Milton, For Pleasure, Shutterfly például. A mentalitás, az akarat, az egyéniség másolhatatlan. Nyilván a környezeti tényezők befolyásolják, de egy dolog a genetika, és teljesen más az, hogy milyen szívvel, fejjel, mentalitással születik a ló. Majd ehhez jön, hogy mennyire tud élni ezekkel az adottságokkal a tréner, a lovas, vagy a menedzsment. Ez a ló személyes szerencséjétől is függ.
Minden lóban ezt kell keresni. Nagyon fontos a képesség, de a mentalitás az, ami a többi fölé emel egy lovat, akármilyen szinten versenyez. Mindig ez a lényeg. És a telivér nagyon ilyen, a telivér nagyon tud akarni. A jó telivér a mentalitást adja.
A telivéreket az 1900-as évek közepétől a ’90-es évekig használták elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, de itthon is a lovassportokban. Ennek voltak praktikus okai is: egyrészt nem volt más, másrészt jól tudott érvényesülni azokon a pályákon. Más volt a díjugratás akkoriban.
Az utolsó olyan telivérek, amelyek oda tudtak érni akár nagydíj szinten például GemTwist, aki háromszor volt az év lova Amerikában három különböző lovassal, olimpiai ezüstérmet szerzett és a világbajnokságon is eredményesen szerepelt. Vagy ott Rodrigo Pessoa telivérje, aki „csak” 145 centiméteren ment. Vagy a Faavoritas nevű orosz tenyésztésű telivér, ami skandináv színekben versenyzett, neki a 150 centiméteres magasság passzolt igazán.
Régen a nagynevű edzők, például Bartha László, Kollár Kornél, Némethy Bertalan, keresték ezek a telivéreket. Nézték a tréningeket, kapták a füleseket, kijártak a galoppra és figyelték ezeket a lovakat. Ha befejezték a versenypályafutásukat, akkor odakerültek hozzájuk. Olyan lovak voltak köztük, mint például Kemál, aki Széplaki Pállal szerepelt a müncheni olimpián, majd csikója, Kemál 36 Göttler Vilmossal Barcelonában. Ha Kemál akkor olyan szerencsés helyzetbe kerül, mint például a francia Laudanum, a világ legjobb fedezőménje lehetett volna. Mi idehaza ezzel e lehetőséggel ekkor nem tudtunk élni. Alig negyven csikója született, ebből 18 ugrott nagydíjat. Ez hihetetlen átlag. De nem csak Kemál tudta továbbörökíteni adottságait, Kemál 36 csikói is fantasztikusan jó lovak voltak. De ott van Déva is, akinek a mai napig csodálatos csikói vannak. Van egy-két olyan telivér mén – például Heraldic - aminek eredményesen szerepelt csikója több szakágban is.
Ma mindenki azt mondja, hogy kell a telivér, de inkább mégsem foglalkoznak vele, mert az első generációs csikókat nem lehet eladni. Telivért azért használnak a tenyésztésben, hogy lánya szülessen, és utána arra lehet rátenni újra a sportlovat.
És persze az idő múlásával változtak a telivérek is: kicsit kisebbek lettek, nincsenek már azok a hosszú, nagy vonalakkal rendelkező magas telivérek – legalábbis itthon. Közben pedig szemtanúi voltunk annak, hogy kialakult a modern kor angol telivére: a sportló. A sportlótenyésztésben ugyanis pontosan ugyanaz a folyamat játszódott le az elmúlt harminc évben, mint az angol telivér kialakulásánál: tisztán elvont emberi célra, verseny- és sportcélra, rokontenyésztéssel, teljesítményalapon, élsportra válogatva alakult ki a modern sportló. Nem csak a kialakulásuk körülményei között vonható párhuzam, de morfológiailag is kezdenek hasonlítani egymásra. A modern sportlovak úgy néznek ki, mint egy telivér versenyló – könnyűek és elegánsak. Viszont modern sportlovak annyira flexibilisek, annyira rugalmasak, annyira mások lovaglásilag, mint a telivérek, mivel utóbbiak sportra való szelektálásával nem foglalkoztak. Elment az idő a téma fölött és lehet, hogy baj lesz belőle.
És hogy mi köze valakinek, akit a legtöbben a díjugratás kapcsán ismertek meg az angol telivérhez? Mindig volt telivérem, telivéren tanultam lovagolni, meg kisbéri félvéren. Most is van telivérem.
Én azt vallom, hogy az angol telivér a ló etalonja. Az angol telivér tenyésztése, kitenyésztése, története annyira csodálatos dolog, hogy egy lószerető embernek az angol telivér az első számú ló. A ló. Annyira csodálatos ló, hogy aki az angol telivért nem szereti, azzal nem érdemes lovakról beszélgetni. Minden megvan benne, ami egy élőlényt nagyszerűvé tesz.
A jó telivér, a klasszis lovak nagyon intelligensek, tanulékonyak. De úgy is kell hozzájuk nyúlni. Érzékenyek. Ha belenéz az ember egy telivér, egy jó versenyló szemébe, ha egy klasszis lóra ránéz, az olyan, mintha a világ legjobb mérnöke tervezte volna, akinek kitűnő esztétikai érzéke is volt. Egy ilyen lónak a tekintete olyan, mint egy sasnak. Az az önbizalom, céltudatosság és nyugalom... - annyira összetett dolog. Egy telivér csodálatos.
Én nagyon szeretem, nekem mindig lesz angol telivérem, amíg csak megengedhetem magamnak. És persze várom, hogy legyen egy igazán jó telivérem. Jelenleg trénernél van a lovam, mindig ott vagyok a versenyein.
Most a Derby napon nem fog futni lovam. Volt egy idősebb, 6-7 év körüli telivér ménem, ami futott a Derbynapon a Buccaneer Díjban pár éve, de nem ért el helyezést. Apple Luronak hívták, szuper ló volt, nekem etalon: kemény, okos és nagyon szép, több első osztályú versenyt nyert. Tavalyelőtt futott a Földművelési Miniszter Díjában Powerslide nevű lovam és a harmadik helyet szerezte meg. Most egy magyar tenyésztésű telivérem van, a Magyar Háromévesek Nagydíjára szánjuk. Késői ló, nagyméretű, de addigra jó lehet.
Annak ellenére, hogy a Derby napján nem fut lovam, szeretnék ott lenni és szurkolni. Fogadni soha nem szoktam – ez kevés jó tulajdonságaim egyike. Engem a lovak érdekelnek. Nagy élvezettel nézem, ha valaki fogad, mert hallatlanul izgalmas dolog: érteni kell hozzá, érteni kell a lóhoz, kombinálni kell.
Készülök is a Derbyre, az elmúlt időszak versenyeit már figyeltem, de igazi kifejezett favoritom egyelőre nincs.”
Borítókép: Hajdu Krisztina, Lovasfotó.hu
Kapcsolódó cikkek
Kommentek